A Balatoni Szövetségi működésének jelentős eseményei

1989-től 2004-ig

 

1948-ban feloszlatták a Balatoni Szövetséget, mert a „szocializmus ellenségét” látták benne és a „burzsoá” hagyományok képviselőjeként tartották nyilván.

Akkor a politikai diktatúra döntéshozói nem a Balaton érdekeit, a nemzeti kincs megőrzését tartották szem előtt, hanem téves ideológiával a „dolgozó nép tulajdonába” adták, ehhez pedig nem kellett Balatoni Szövetség.

A kemény diktatúra után rádöbbentek, hogy mégis csak kell valami szervezet, amely gondját viseli és fejleszti a tavat és annak térségét, így a Királyi Balatoni Intéző Bizottság eredményeit alapul véve 1957-ben létrehozták a BIB-et. – Munkájuk eredményesen és jól indult. (lásd.: Farkas Tibor nemzetközi díjas munkáját: a Balatoni Regionális Rendezési Tervet 1958.)

A „puha” diktatúra vége felé, a parancs-uralmi rendszer bomlása elindított egy – a Balaton érdekében hatni akaró – szerveződést. A lényege az volt, hogy a településeket képviselő tanácsok fórumot hozzanak létre beleszólási joggal a Balaton fejlesztésébe, a tó és környékének életébe, – végeredményként bizonyos tulajdonosi szemlélet megjelenését célozták meg. – Példa természetesen volt az 1904-től 1948-ig tevékenykedő előd: a Balatoni Szövetség.

Dr. Filiszár Tibor, Siófok város VB titkára, mint kezdeményező vezetésével 1989. december 20-án összeállította az előkészítő bizottság az Alapszabály tervezetet és szervezőként előkészítette a Keszthelyen megtartott alakuló közgyűlést. Húsz település képviseltette magát és az Alapszabály 19 igen szavazattal került elfogadásra, ami egyben a megalakulást is jelentette.

A rendszerváltás évében, 1990-ben az első szabadon választott Országgyűlés megalkotta az 1990. évi LXV. törvényt az önkormányzatokról és a helyhatósági választásokról szóló 1990. évi LXV törvényt. Ezek a törvények dekralálták, hogy az érdekek szabadon kifejeződhetnek az önkormányzati demokráciában egyfelől a helyi önkormányzatok belső működésében, másfelől kifelé az önkormányzati érdekek szövetségi típusú szerveződésében. A helyi önkormányzatok európai kartája előírja: „az államnak el kell ismernie a helyi önkormányzatoknak azt a jogát, hogy olyan szövetséghez tartozzanak, amely védi és támogatja közös érdekeiket…” A karta előírásait Alkotmányunk is átvette.

Ilyen jogi háttérrel a biztosítékok rendelkezésre álltak a Balatoni Szövetség létrehozására.

1990. novemberében Balatonfüreden több polgármester találkozott: Molnár Árpád, Dr. Kovács Miklós Dr. Kerényi László, Dr. Szelestey Tamás, Dr. Mihovics István, Tóth Lajos, Simon Károly, hogy a BIB sorsáról beszéljünk, és a Balatoni Szövetség aktívvá tételét határozzák el. A jelenlévők kezdeményezték, hogy új törvényi háttérrel és az önkormányzatok létrejöttével, a rendszerváltás kezdeteibe illesztve induljon el a Balatoni Szövetség átalakult formában történő működése. A munkát megkönnyítette az 1989-ben megalkotott Alapszabály, melyet adaptálni kellett az önkormányzati viszonyokra.

Elindult a vállalt előkészítő munka, elkészült az Alapszabály tervezet. A preambulumba Dr. Kerényi László Balatonalmádi polgármestere kezdeményezésére és megfogalmazásával beépítésre került az 1904-ben Siófokon megalakult Szövetség alapítóinak szellemi hagyatéka, melyet Dr. Óvári Ferenc kezdeményezett.

1991. február 8-án szakadó hóesésben a közvetlen parti településekről 26 önkormányzat képviseltette magát az alakuló közgyűlésen és még 5 település megfigyelője volt jelen. Az átmenet, az 1989-ben alakult Szövetség és az „adaptált” Szövetség között majdnem folyamatos volt, mert a közvetlen előd társelnöke Tóth Lajos balatonedericsi polgármester látta el az ülést levezető elnök tisztét.

Kik is voltak az újjáalakult szervezet első tisztségviselői, „úttörők”?

1989-1990: Gáti István elnök

Filiszár Tibor főtitkár

Tóth Lajos társelnök

Veér Miklós társelnök

1991-1994: Simon Károly polgármester Balatonfüred, elnök

Horváth Gábor polgármester Fonyód, társelnök

Dr. Szelestey Tamás polgármester Keszthely, társelnök

Bárdos János polgármester Balatonkeresztúr

Csizmadia Ferenc polgármester Balatongyörök

Dr. Kerényi László polgármester Balatonalmádi

Kálóczi Kálmán polgármester Badacsonytomaj

Dr. Kovács Miklós polgármester Balatonboglár

Kuti Csaba polgármester Balatonkenese

Dr. Mihovics István polgármester Révfülöp

Dr. Varjú Lajos polgármester Balatonfűzfő

24 tag önkormányzattal és a február 8-án választott tisztségviselővel kezdte meg működését a Balatoni Szövetség.

Az elnökségi tagok közül 3 polgármester volt, akik az előző években is már közigazgatási funkciót láttak el, tehát kellő tapasztalattal rendelkeztek a település irányítás munkájában. A többiek egyik pillanatról a másikra kerültek be a sok buktatóval tarkított közszolgálati tevékenységbe. Nem csak az önkormányzatiság szellemét kellett megismerniük, hanem ezen a mindennapinak ugyan nem mondható feladat mellett a Balatoni Szövetségben végzett tevékenységgel együtt járó szerepet is meg kellett tanulni, nem voltak elődök, nem volt kitaposott ösvény. Így döbbent rá az elnökség arra, hogy a Balaton érdekei, a Balaton és környékének fejlesztése, a tó megóvása nem csak a közvetlen parti települések érdeke, hanem a Balaton régióhoz tartozó összes település érdekeltségét is meg kell jeleníteni. Jó és megalapozott döntése volt az elnökségnek, mikor később javasolta ezen cél érdekében az Alapszabály módosítását.

Indulásnál mindjárt kihangsúlyozásra került, és érvényt is szereztek a következőkre:

  • területi képviseleti egyenlőség,
  • párt és politika mentesség.

Nem volt jellemző a személyi és az egyéni érdek. Az elnökségben és a felügyelő bizottságban dolgozó polgármesterek településeik érdekeit integrálni tudták a Balaton és régiójának érdekeibe.

A Balatoni Szövetség életében az újjáéledés, az újjáalakulás fontos kiinduló pontot jelentett eredményes munkájának folytatásához. Talán ezért is fontos, hogy a körülményekkel és az indító okokkal egy kicsit részletesebben foglalkoztunk.

Az évek során sokoldalúan és sokféleképpen foglalkozott a Balatoni Szövetség vállalt feladatainak sorába tartozó témákkal. A következőkben kimondottan a Szövetség életében jelentős eredményeket tüntetjük fel és teszünk említést.

1991. Fontosnak tartotta a Balatoni Szövetség, hogy napirendre tűzze a Balatoni Regionális Rendezési Terv felülvizsgálatát, amelynek fontosságát alátámasztotta az a tény, hogy például 2004-ig sincs a tó térségének rendezése egyértelműen megoldva. Nem volt lényegtelen 1991-ben a közbiztonság kezelése, fellépésünkre siófoki székhellyel a BM speciális összevont egységet hozott létre és Fonyód visszakapta rendőrkapitányságát.

A Balatoni Szövetség kezdeményezésére ebben az évben indult el a Balatoni vízi mentés kérdése, mely sajnos a mai napig sem megoldott.

Erre az évre tehető, hogy a mai BFT-t létrehozó elképzelés magja elültetésre került, de ehhez egy tragikus eseménynek kellett bekövetkeznie: ez pedig az emlékezetes angolna pusztulás volt. Július végén Balatonmáriafürdő polgármestere jelezte, hogy tömegesen jelennek meg angolna tetemek a parton, a parti vizeken. – Ezt a bejelentést igazolta Fonyód és Badacsonytomaj is. – Elindult az évszázad legnagyobb halpusztulása a tóban.

Az illetékes hatóságok tehetetlenül néztek szembe a katasztrofális helyzettel. – Nem volt, aki foglalkozott volna, irányító szerepet betöltött volna az elhárításban. – Az önkormányzatok teljesen magukra voltak utalva. Július végi, augusztus eleji kánikula, idegenforgalmi csúcsidő, a fürdőzők angolna tetemek mellett úszkáltak. Riasztó hírek a turisták elvándorlásáról. – Ilyen helyzetben más megoldás nem volt, mint deklarálni a katasztrófa helyzetet. Nem indult el az elhárítás, így kénytelen volt a Balatoni Szövetség dinamikusan közbeavatkozni és a vészhelyzet kezelésére, az élre állni. – Rendkívüli elnökségi ülések Badacsonyban és Fonyódon. Okvetlenül felmerült a kérdés, hogy ki a Balaton gazdája? – Horváth Gábor társelnök Fonyód polgármestere egyértelműen kimondta az igazságot: „A Balaton az államé, a halak a halászaté a dögök meg az önkormányzatoké.” – Igen ez volt a valóság! –

A Balatoni Szövetség segítésére és a kialakult helyzet kezelésére Dr. Hegedűs Tamás köztársasági megbízott vette át az irányítást. A Polgári Védelemmel együtt megindult az elhárítás. – Az önkormányzatok szedték össze a parton és a parti vizeken a haltetemeket, a vízen már a környezetvédelem és a vízügy csónakjai és hajói kezdték gyűjteni a dögöket. – Valahogyan kezdett rendeződni a helyzet és a már lassan megszerveződött elhárítás uralkodni kezdett a veszélyhelyzeten és augusztus közepére rendeződött a helyzet.

Külön ki kell emelni a Balatoni Szövetség elnökségének áldozatkész munkáját a part-menti települések polgármestereinek önzetlen intézkedéseit és a köztársasági megbízott és hivatalának irányító és koordináló szerepét.

Természetesen elindult a találgatás, hogy mi okozta az angolnák katasztrofális pusztulását:

– vegyszeres szennyeződés? – a tó magas hőfoka? – oxigén hiány? Stb. – Válasz nem volt. – Dr. Kerényi László, az elnökség tagja kezdeményezte a részrehajlás nélküli vizsgálatot.

Az angolna pusztulás és annak kellemetlen hatásai a Balatoni Szövetség egységét szorosabbá kovácsolta és a tó jövőjét illetően megfogalmazódtak a szükséges lépések. – Erről egy másik fejezetben már foglalkoztam, aminek a lényege a Balatoni Regionális Tanács volt.

Az angolnákon kívül azért nem volt felhőtlen a BSZ működése. Közben létrejött az Észak-balatoni községszövetség quazi a BSZ ellentételezéseként Csopak székhellyel, tisztán személyi eredetű volt a rivalizálás. Így eljutottunk 1992. évhez.

Már 1992. áprilisában, – szinte előrelátóan, – már napirendre került a kis-régiók szerepe és integrált részvétele a Balatoni Szövetség munkájában.

Örvendetesen emelkedett a tagok száma, szeptemberben már 26 új tag felvételével a létszám 73-ra emelkedett.

Már kijelölésre kerültek a Balatoni Regionális Tanácsba a Balatoni Szövetséget képviselő polgármesterek a minisztériumi résztvevők partnereiként:

BM – Dr. Varjú Lajos

FM – Kálóczi Kálmán

IKM – Horváth Gábor

KTM – Molnár Árpád

KVVM – Dr. Kerényi László

NM – Dr. Szelestey Tamás

PM – Dr. Mihovics István

NGKM – Molnár Pál

Elindult a Balatoni Regionális Rendezési Terv felülvizsgálata a VÁTI, a KTM és a főépítészek részvételével. A BSZ leszögezte: minden önkormányzattól az egyeztetést meg kell tartani. Felmerült a Balatoni Befektetési és Fejlesztési Rt. létrehozásának gondolata Dr. Szabó Tamás országgyűlési képviselő és privatizációs miniszter kezdeményezésére. Az alapító anyagot a Balatoni Szövetség is megkapta véleményezésre.

A Balatoni Szövetség munkáját már nem lehetett önkormányzati alkalmazottakkal elvégeztetni, mert az eredményes tevékenység már önálló munkaerő felvételét tette szükségszerűvé. 1992. július 1-el felvételre került Zalatnayné Kila Anikó adminisztrátornak.

Az 1992-es év: a BHG és a DRV privatizációjának kérdése elindult. Stratégia feladatnak tekintettük az önkormányzatok privatizációban való részvételét. Sőt a BSZ ebben az ügyben az Alkotmány Bírósághoz is fordult, még próbaper gondolata is felmerült. Megalakult a délnyugati és Révfülöp környéki kisrégió.

Reményteli évnek tűnt az 1993-as év: elindult az Expo 96”-ra történő felkészülés. Gazdag programot tartalmazó pályázatot nyújtott be a Balatoni Szövetség. Az első fordulóban a Balatoni Szövetség pályázatát az első hat között fogadta el a bíráló bizottság. Egy téma az Expo 96” programból: A Balatonon megrendezi a világ édesvizi tavainak találkozóját és nemzetközi vitorlásversenyét.

A március 11-i közgyűlésen bemutatkozott a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetsége.

Döntés született a közgyűlésen a BRT-be delegált képviselőkről, nyílt szavazással 34 igen és l tartózkodás mellett.

A delegált végleges tagok: Dr. Varjú Lajos, balatonfűzfői, Kálóczi Kálmán badacsonytomaji, Molnár Árpád siófoki, Kuti Csaba kenesei, Dr. Szelestey Tamás keszthelyi, Dr. Kerényi László balatonalmádi, Dr. Mihovics István révfülöpi, Dr. Kovács Miklós balatonboglári, polgármesterek és Molnár Pál. Póttagok: Szalóky Jenő gyenesdiási, Lombár Gábor balatonfenyvesi, Csizmadia Ferenc balatongyöröki, Berkes László balatonföldvári polgármesterek és Dr. Csaba Endre jegyző Keszthelyről.

1993. március 3l-én megalakult a Balatoni Regionális Tanács. Az első féléves értékelés szeptember 23-án tartott elnökségi ülésen megtörtént és határoztak:

  • a kormány biztosítsa a BRT működéséhez a pénzügyi hátteret,
  • határozott fellépés a BSZ részéről és a BRT motorja legyen,
  • minden tóval kapcsolatos anyagot meg kell küldeni a kormány részéről és ismertetni a pénzügyi forrásokat,
  • megszüntetni a koordinálatlanságot.

Korát megelőzve egy asztal mellé ültette a kormányzati és önkormányzati oldalt, valamint a Balaton térségében fontos szerepet játszó szervezeteket. A Tanács eszmei jelentősége mellett sajnos komoly fegyvertényeket nem tudott megvalósítani, mert nem álltak rendelkezés sem anyagi, sem jogi lehetőségek. A Balatoni Szövetség részvétele egységes volt. Sajnos mire eredményt hozott volna, addigra új kormány kezdett dolgozni.

A BRT megalakult, de ez még nem volt elég. Szükségesnek tartotta a Szövetség a Balaton Törvény megalkotását azzal, hogy legyen jogilag is rendezve a tó jövőbeni sorsa, fejlődése és védelme. – Sajnos a kezdeményezésnek eredménye nem volt, mert az akkori törvényalkotók úgy gondolták, hogy nem lehet az ország egy bizonyos részére törvényt alkotni. – Érdekes módon a lehetőséget a Balaton Törvény megalkotására.

Horváth Gábor társelnök Fonyód, Dr. Kerényi László elnökségi tag, Balatonalmádi polgármestere, és Simon Károly elnök, Balatonfüred polgármestere a Balatoni Regionális Tanács előkészítéséért 1994. március 11-én Pro Régió díj elismerésben részesültek.

A kisrégiók is aktivizálódni kezdtek és ezt jelezte, hogy az Expo 96” rendezvényeihez a BSZ keretében program javaslatokkal járultak hozzá. Megfogalmazódott és elfogadásra került a második pályázat oly módon, hogy alkalmas volt a Balatoni Gazdasági Kamara, a Balaton Alapítvány és a Balatoni Fürdőegyesületek Szövetsége és a befektető szféra részvételére is.

Zalakaros megkongatta a vészharangot: A kormány az idegenforgalmi adó 2 Ft-os hozzájárulását 80 fillérrel kívánta csökkenteni. – Erőteljes tiltakozás eredményeként ettől a szándéktól elálltak.

A 93-as és utolsó napjainak eredménye volt a tavon a motorcsónak használat elleni fellépés, Balatonfüreden a vizirendészeti rendőrörs 1994. évi újbóli felállítása.

A Balatoni Szövetség titkári munkáját 1991-től, Dr. Botka Pál látta el, jó szakmai hozzáértéssel. Közben magánvállalkozó lett és így pályázat alapján Dr. Lázár János került megválasztásra, mint titkár.

A Balatoni Szövetség Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát 1926-ban állított emléktábláját megtalálta a pannonhalmi kőtárban és ünnepélyesen visszahelyezte a Balatonfüredi Szívkórház falára, ahonnan 1949-ben eltávolították.

Optimizmussal indult az 1994-es év. Elfogadták a BSZ második fordulóban benyújtott pályázatát az Expo 96” részvételre, 300 mFt-ot kapott volna a Balaton régió a felkészítésre.

Kiválóan sikerült a márciusban Balatonfüreden megrendezett Expo 96” kiállítás. – A vártnál lenyűgözőbb volt a kistérségek részvétele. – De hát minden erőfeszítés kudarcba fulladt, mert az új kormány elállt az Expo 96” megrendezésétől. A közgyűlés elfogadta Berkes László balatonföldvári polgármester elnökségbe való delegálását, valamint Dr. Nemcsók Jánosnak a Balatoni Halgazdasági Rt. igazgatóságába történt küldését.

Jövőbeni gazdálkodás jegyében tűzte napirendre az elnökség Balatonkeresztúron a régió hulladék- és szemételhelyezését egyben mint BRT-s feladatot.

A Balatoni Szövetség szeptember 21-én ünnepség sorozattal emlékezett meg alapításának 90 éves évfordulójáról. Ünnepi közgyűlést tartott az alapítás helyén Siófokon, a résztvevőket Molnár Árpád siófoki polgármester köszöntötte, és a történelmi visszatekintés mellett, Dr. Kerényi László és Simon Károly emlékbeszéde hangzott el. A közgyűlés a nemrégiben alapított „Balaton díjat” adományozta:

  • Dr. Zákonyi Ferencnek, a Balaton polihisztorának, poszthumuszként
  • Dr. Kopár Istvánnak, a MAHART Balatoni Hajózási Kft. igazgatójának
  • Pálfy Józsefnek, a BIB nyugdíjas geológusának,

a Balaton érdekében hosszú időn át végzett eredményes és kitartó munkájukért.

A siófoki ünnepi közgyűlést követően Balatonfüreden tisztelegtek a résztvevők gróf Széchenyi István szobránál koszorúzással, majd emléktáblát avattak a Balatoni Szövetség 1948-ban elvett üdülő- és székházának falánál. Méltató beszédet tartott Dr. Varjú Lajos fűzfői polgármester, az elnökség tagja.

Az ünnepség sorozat Keszthelyen folytatódott, ahova külön autóbusz járat vitte a résztvevőket. Ünnepi konferencia keretében Basa István a Balatoni Fürdőegyesületek Szövetségének főtitkára tartott előadást a BSZ és a BFSZ kapcsolatáról. Horváth Gábor fonyódi polgármester a BRT önkormányzati oldalának társelnöke ismertette a BRT munkáját és a BSZ távlati fejlődésének esélyeit.

Az emlékezés sorozat Hévízen ért véget Kiss Lajos polgármester rendezésében a Balaton az irodalomban című műsorral. A 90 éves Balatoni Szövetség születésnapi eseményeit a tó és környékének felvirágoztatásáért munkálkodó, kiváló képességű gróf Tolnai Festetics György hévizi szobrának koszorúzásával zárta Simon Károly elnök, a résztvevőkkel együtt.

Közeledtek az önkormányzati választások, Kálóczy Kálmán polgármester, elnökségi tag javaslatot tett 1994. november 8-án Révfülöpön tartott elnökségi ülésen, hogy a Balatoni Szövetség induljon a helyhatósági választásokon és állítson jelölteket a Megyei Közgyűlésbe. – A javaslat meglepetést okozott, de az indoklás mindenkit megnyugtatott. Egy indok a sok közül: A BSZ társadalmi és gazdasági elismertetettsége megérett arra, hogy mint érdekképviselet minden adandó fórumon kinyilvánítsa véleményét.

Somogy megyében bejutott Dr. Kovács Miklós Balatonboglár és Szűcs László Balatonlelle polgármesterei, Veszprém megyében Dr. Mihovics István Révfülöp, Reményi Antal Pula polgármesterei, Zala megyéből Szalóky Jenő Gyenesdiás és Seffer József Vonyarcvashegy polgármesterei. Mi volt a jelszó: A Balatoni Szövetség – Szövetség a Balatonért.

A Balatoni Szövetség és a Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetsége a két szervezet hagyományainak tudatában, a Balaton érdekében történő közös munkára 1994. november 11-én együttműködési megállapodást írtak alá.

Lehet, hogy a Balatoni Szövetség első négy éves munkáját ismertetve a könyv adta keretek között több írott oldalt emészt fel, mint az utána következő éveké: Ez az aránytalanság érthető, a következők miatt:

  • az elnökséget, vagyis a BSZ irányító testületét polgármesterek alkották, akik azelőtt soha nem dolgoztak közigazgatási vonalon, kivéve 2 főt,
  • tanulni kellett az önkormányzatiság keretei között a közszolgálatot,
  • meg kellett találni a Balatoni Szövetség helyét és igazi szerepét az önkormányzati érdekképviseletben,
  • fel kellett fedezni a kormányzattal tartandó kapcsolattartás eredményes útját, és a kommunikáció módját,
  • olyan kezdeményezések indultak el a Szövetségnek ebben a korszakában, melyek hatásai ma is érezhetők, döntő szerep jutott a Balaton érdekeinek védelmében,
  • ebben az időszakban kezdődtek el a Balaton igazi megóvásával összefüggő intézkedések.

Az 1994. év nemzetközi események szempontjából is jelentős volt. Még 1992-ben a svájci magyar nagykövet kezdeményezte, hogy létesüljön kapcsolat a Balaton régió és a svájci Graubünden tartomány között. Simon Károly a BSZ elnöke, a svájci nagykövet és a graubündeni kantonban lévő Nemzeti Park meghívására 1994. augusztusában látogatást tett, és ezzel elkezdődött egy eredményt hozó kapcsolat a két ország, Graubünden kanton és a Balaton régió között.

1994. december 11-én megtörténtek az önkormányzati választások. Ezt követően az alapszabály szerint meg kellett tartani a Balatoni Szövetség tisztújítását 6 hónapon belül.

1995. április 28-án a Balatonfüreden tartott közgyűlésen elbúcsúztatták az 1991-ben tisztségbe lépett elnökséget és megválasztották az új tisztségviselőket. A rotációs elvnek megfelelően Dr. Balázs Árpád Siófok polgármesterét választották meg elnöknek, társelnöknek Dr. Szalay László balatonfüredi és Dr. Kulcsár Péter keszthelyi polgármestereket.

A jelölő bizottság javaslata alapján a következő polgármestereket választotta meg elnökségi tagnak: Dr. Kovács Miklós balatonboglári, Lombár Gábor balatonfenyvesi, Szombati József nagyvázsonyi, Dr. Kerényi László balatonalmádi, Szűcs László balatonlellei, Szalóky Jenő gyenesdiási, Berkes László balatonföldvári, Bolláné Iván Katalin balatonszepezdi polgármestereket. A megyék részéről: Polonyi Kornélt Veszprém, Dr. Gruber Attilát Somogy, és Horváth Gyulát Zala-megyéből delegálták.

A közgyűlés elfogadva az Alapszabály módosítást, tiszteletbeli elnöki tisztség létrehozását fogadta el. Erre a tisztségre Simon Károly nyugdíjba vonult balatonfüredi polgármester, a Balatoni Szövetség volt elnökét választották meg egyhangúlag.

Ekkor már a BSZ-nek 77 rendes és 32 pártoló tagja volt. Az új elnökség a megkezdett munka folyamatos továbbvitelét vállalta magára.

Fontosnak tartották a BRT munkájának folytatását. A tapasztalatok alapján szükségessé vált munkájának felülvizsgálata és kiigazítása. Sajnos az új kormányzat nem tette lehetővé, hogy megfelelő jogosítvánnyal, anyagi eszközökkel rendelkezzen. Ennek ellenére megléte továbbra is példamutató, mert megelőzve a törvényeket egy kiemelt terület régióvá történő átalakításának alapjait fektette le.

Természetesen a BRT-be is új tagokat kellett delegálni. Folyamatos munka része volt a szennyvízcsatornázás, a vízdíjak emelése elleni tiltakozás.

A 7-es közlekedési út túlterheltsége igen nagy terhet rótt a Somogy megyei tóparti önkormányzatokra. Határozott fellépéssel kezdeményezésre került a M7-es autópálya építésének folytatása.

A kormányzat tudomásul vette, de tényleges indítása a munkáknak nem indult be.

Kezdeményezés történt az északi parton végigfutó vasúti pálya villamosítása ügyében. – Nem sok eredménnyel. –

Részleges halpusztulással is szembe kellett néznie a Balatoni Szövetségnek. A károk ismét a part-menti településeket sújtották.

Az előző évek eredményei azt bizonyították, hogy a Balatoni Szövetség önkormányzatok érdekében végzett tevékenysége vonzerőt jelentett. Miután kinyilvánításra került, hogy a Kis Balaton és a Balaton szerves egységet képez, ezért a Kis Balaton térségében lévő önkormányzatok csatlakoztak, és 3 megye közgyűlése is kinyilvánította, hogy részt kíván venni a BSZ munkájában.

Az 1994-ben alapított Balaton-díj megkezdte hagyományteremtő útját: 1995. július 27-én tartott közgyűlésen, – Siófokon – Vágfalvi Ottó festőművész, Dr. Filiszár Tibor a BSZ újjáalakulását kezdeményező, Dr. Kajtár István, a balatoni mentő szervezetek kezdeményezője poszthumusz, Horváth Gábor volt fonyódi, Szelestey Tamás volt keszthelyi és Molnár Árpád volt siófoki polgármesterek a Balaton-díj elismerésben részesültek.

A Balaton és környéke ügyeinek intézésére Dr. Nemcsók Jánost nevezte ki a kormányzat kormánybiztosnak és 1995. november 7-i közgyűlésen Balatonszabadiban mutatkozott be.

1994-ben elkezdődött magyar-svájci kapcsolat, a graubündeni tartomány és a svájci Nemzeti Park képviselői meglátogatták a Balatont és a Balaton-felvidéki Természetvédelmi Hivatalt.

A kapcsolatnak két fontos tényezője volt köszönhetően a Balatoni Szövetségnek. Az egyik az volt, hogy a később Nemzeti Parkká átalakuló Természetvédelmi Hivatal szakmai és pénzügyi támogatást kapott a svájciaktól, másrészt lehetővé vált a graubündeni főleg rheto-roman települések a balatoni településekkel való kapcsolat kiépítés. Indulásként 11 település vett részt a programban. Az eredményt hozó együttműködés kezdeményezője volt Ódor László korábbi Svájcba akkreditált nagykövet, aki elsőként Simon Károllyal a BSZ elnökével 1992. őszén a zürichi tavon tárgyalt. Carratsch, svájci nagykövet nagyban segítette a program kialakítását. Svájci részről Martin Bundi, szövetségi képviselő és Jon Parolini témával megbízott ügyintéző, magyar részről Sonnevend Imre a Veszprém-megyei Természetvédelmi Hivatal igazgatója, Simon Károly tiszteletbeli elnök és Dr. Lázár János titkár vettek részt.

1997-ben a vitorlabontó ünnepségre megérkezett a graubündeni tartomány önkormányzatainak küldöttsége és 4 napot töltöttek itt ismerkedve a vendéglátó településekkel, a magyar vendégszeretettel és önkormányzati munkával. – Közben egyedülálló esemény is volt: a mencshelyi evangélikus templom kertjében felállításra került és leleplezték Zsédenyi István evangélikus gályarab emlékére felállított emlékművet. – Az emlékmű egyedülálló: ez az egyetlen olyan nyilvános hely, ahol eredeti rheto-roman nyelven írott szöveg olvasható hazánkban. A prédikátort a svájciak segítségével szabadították ki a hollandok a gályarabságból és Svájcban, Churban töltött hosszabb időt, hogy felépüljön és hazájába visszatérve hirdesse Isten igéjét.

Francia kezdeményezésre a Loire régió küldöttsége kereste meg a Balatoni Szövetséget kapcsolat felvétel céljából 1995. őszén. – Ok: közigazgatási régióval kívántak partneri viszonyba lépni, de mivel a BSZ-nek nincs közigazgatási jogosítványa, így aztán a tó körüli megyékkel alakult ki a partneri viszony.

Nem a Balatoni Szövetségen múlott, hogy a tó nem tudott bekapcsolódni az Alpok-Adria játékokba. Felajánlásra került, hogy vitorlás sport rendezvényekkel való részvétel, és ezt 1995. november 1-i ülésén tárgyalta az elnökség.

A Balatoni Szövetség folytatta az 1994-ben meghirdetett programot a szemét és hulladék elhelyezése céljából, különös tekintettel arra, hogy a tó körüli telepek jó része már telítődés határán volt. – Miután teljes igényt kielégítő ajánlat nem érkezett be, így aztán magyar szokás szerint elhalt az ajánlat.

Az 1995-ös évben sem mondott le a BSZ a közüzemi vállalatok és hálózatok privatizációjának előmozdításáról. Az illetékesek akadályok egész sorát támasztották az önkormányzatok érdekei elé.

Kezdeményezés született egy jegyzői kollégium felállítására a Falu Szövetség példájából kiindulva. Az államigazgatási szakemberek zöme és a jegyzők úgy vélték, hogy szükség van egy ilyen fórumra a Szövetségen belül.

1996-ban a Balatoni Szövetségnek már 79 rendes és 35 pároló tagja volt, és a part-menti települések mind tagok lettek.

Az 1993-ban létrehozott Balatoni Regionális Tanács munkája leállt a területfejlesztési törvény megjelenésével. A lassan fejlődésnek indult „mag” megállt a növekedésben. Elindult a Balaton Fejlesztési Tanács létrehozása, a Balatoni Szövetség azon dolgozott, hogy olyan törvény szülessen, amely megfelel a Balaton érdekeinek. Az erőfeszítések eredményeként a területfejlesztési törvénybe bekerült a Balaton Fejlesztési Tanács, mint kötelezően felállítandó szervezet.

A BFT felállítása viszonylag hosszabb időt vett igénybe. A KTM kifejezett kérésére vett részt a szervezés munkájában a Balatoni Szövetség és Ő kérte fel a kamarákat és az önkormányzati oldalt a szerveződésre. A segítséget nem fogadták el, így Baja Ferenc miniszterrel közölték, hogy a BSZ tovább nem vesz részt a szervezésben és kifejezte azon követelését, hogy állandó tanácskozási joggal státusz kerüljön biztosításra. – A nézetkülönbségek mellett a székhely vita is kiéleződött.

Hármas egyeztetés után a BSZ és a három megye sikeresen hozta létre a Balatoni Marketing Közhasznú Társaságot, mint egységes idegenforgalmi terméket reklámozó szervezetet.

Közben előrelépést jelentett a Balaton Régió és a francia Loire Régió közötti együttműködési szerződést és a franciák anyagi támogatásával és a Szövetség áldozatvállalásával az együttműködést koordináló iroda került felállításra, mivel a Szövetségnek nem volt regionális szervezete.

Ha már a külföldi kapcsolatokról esett szó, akkor ide tartozik, hogy vízvédelmi kutatásokra és a tavakkal kapcsolatban együttműködési megállapodás született a japán BYWA tó – Yodo folyó és a Balaton régió között.

Elindultak a Garda tó mellett dolgozó szövetséggel a tárgyalások egy gyümölcsöző kapcsolatfelvétel érdekében.

A motorcsónak vita ismét fellángolt, és a Szövetség ismét állást foglalt: NEM!

Elérkeztünk 1997-hez, mintha visszaesett volna a Balatoni Szövetség aktivitása. – Azért volt egy-két jelentős esemény. Az előkészítő munkák eredményeként, melyben a BSZ is aktív munkát végzett. 1997. június 30-án véglegesnek tekinthető a Balaton Fejlesztési Tanács megalakulása. Elnökként Dr. Nemcsók Jánost jelölték. Fő feladatnak a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Hosszútávú Fejlesztési Koncepciójának kidolgozása jelentette.

Közben megalakult a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság. Azonban elkövetésre került egy hiba, – mely szerint a meglévő helyi idegenforgalmi szervezeteket nem vették figyelembe és nem számoltak az önkormányzatok közreműködésével.

Nagy esemény volt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park megalakulása, melyhez nagymértékben hozzájárult a Balatoni Szövetség svájci kapcsolata. A BSZ elnöke azonban levélben kérte, hogy a Nemzeti Park hatáskörét terjesszék ki a tó déli partjára is, mert csak így kezelhető egységesen. Ugyanis a tó déli partja a Drávai Nemzeti Parkhoz tartozott igazgatási szempontból.

Végre az előd Balatoni Szövetség régi hagyománya is felelevenítésre került: Megrendezték az I. Balatoni Borok Versenyét. A fő cél a balatoni borok tekintélyének helyreállítása volt, a szőlő- és bortermelés és készítés támogatása a minőség fejlesztése, visszaadni a bizalmat és kezdeményezőkészséget a boros gazdáknak.

Folytatódott a Balaton-díjak átadásának hagyománya azok részére akik a Balaton érdekében kiemelkedő munkát végeztek. 1997-ben a következők részesültek Balaton-díjban: Dr. Entz Béla, biológus professzor, kutató; Héder Sándor a BIB főmérnöke; Udvardi Erzsébet festőművésznő.

Már az előző években is odafigyelt a Balatoni Szövetség a kistérségek munkájára és mint jövőbeni együttműködési társulás legális alapját tekintette. Ezért Alapszabály módosítással a kistérségi társulásokat bevonta az elnökség munkájában, mint az elnökség tagjai aktív részeivé váltak a szövetségi munkának.

Az 1998-as évet az 1997-ben alakult Balaton Fejlesztési Tanács eddig végzett munkájának elemzésével kell kezdeni. Munkáját sok ellentmondás, s sajnos alkalmanként céltalan improvizáció jellemezte. A megfelelő munka elkezdéséhez főleg az önkormányzati oldal, s annak általános alelnökének határozott fellépésére volt szükség. A tanács több alkalommal a kitűzött feladatait nem tudta megvalósítani, mert a napirendek tárgyalása az előkészítetlenség okán parttalan vitákba torkollottak.

1998. június 24-én Siófokon egyeztetett az önkormányzati oldal. Más gondok is jelentkeztek az év elején. A Balatoni Marketing Kht. munkája az év végére ellehetetlenült. A tagság elvárásainak megfelelő szinten nem tudta biztosítani a lehetőségeket és az alapítók az elszámolás utáni megszüntetésről döntöttek.

Rutin témaként volt jellemző erre az évre a vízminőségének kérdése. Az ADAC, a német autóklub vízminőségi adatokat egyeztette és így a német vendégek előre kaptak tájékoztatást a tó állapotáról. – A tó vízminősége intenzíven javult. – A BSZ is támogatta anyagilag a munkát.

Tavasszal megtörtént az országgyűlési választás. A Balatoni Szövetség elnöksége 1998. július 15-i Siófokon tartott elnökségi ülésen találkozott az újonnan megválasztott országgyűlési képviselőkkel.

Aktívan avatkozott be a Balatoni Szövetség, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság ne akadályozza az ott élő önkormányzatok munkáját.

Kedvezően alakult az előző évben hagyományteremtésből felújított II. Balatoni Borok Versenye. Érezhető volt a tó környéki szőlősgazdák és borászok munkájának eredménye: minőség emelkedés!

1998-ban Balaton-díjban részesültek: Csiszár Elek festőművész, Győrffy Árpád újságíró, és a tihanyi Limnológiai Kutató Intézet.

1988-ban már a Balaton mellett 11 területfejlesztési kistérségi tanács működik és már részt vesznek a BFT munkájában.

A települések küldöttsége viszonozta a svájci graubündeni tartomány önkormányzatainak 1997-es látogatását. A BSZ csak a szervezésben vett részt azzal, hogy az illető önkormányzatokon múlik majd a kialakított testvéri kapcsolat tovább fejlesztése.

Az önkormányzati választások után a BFT eredményes munkájának elindítása késett. Sajnos a BSZ-nek sem sikerült elérnie, hogy szavazati joggal rendelkező tagja legyen a BFT-nek.

Szokás szerint a Szövetség 1999. évi munkájának beindulása mindjárt az előző évi beszámoló megtárgyalásával kezdődött.

1999. február 23-án Siófokon megtartott közgyűlésen az új vezetőség megválasztása mellett kiosztásra került a Balaton-díj. Két személy részesült ebben a méltó elismerésben: Polonyi Kornél úr, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke és Michel Duthilleule a francia Loire menti régió igazgatója a két régió közötti kiváló kapcsolat létrehozója.

A rotációs elvnek megfelelően, elnök: Dr. Szabó Imre, Keszthely polgármestere, társelnökök: Pálfy Sándor Balatonfüred és Soós Zoltán Balatonborlár polgármesterek kerültek megválasztásra.

Az elnökség tagjai: Bereck Gyula, Balatonszárszó; Farkas László, Vörs; Lombár Gábor, Balatonfenyves; Dr. Kerényi László, Balatonalmádi; Németh Lajos, Kéthely; Németh József, Balatonederics; Mezey Artúr, Szigliget; Ordódy Józsefné, Balatonakali; Szabó Joachim, Vállus; Szalóky Jenő, Gyenesdiás; Szombati József, Nagyvázsony polgármesterei és Dr. Gyenesei István, Somogy-megye; Kuti Csaba, Veszprém-megye; Dr. Varga László, Zala-megye közgyűlésének elnöke; Simon Károly tiszteletbeli elnök.

A megválasztott elnökség munkájának kezdetén napirendre tűzte a Balaton hovatartozásának a régió létrehozásának kérdését. Valahogyan el kellett helyezni a kialakulóban lévő országos regionális rendszerben a Balatont és vonzás körzetét.

Felújításra került a Balaton, mint önálló régiónak a létrehozása, mert ugyan 1994-től napirenden volt, de ez az erőfeszítés megyei kapcsolódások, a tényleges lehatárolási nehézségek miatt valahol mindig megakadt. Már ebben az évben is többen bírálták a Balatoni Szövetséget, hogy nem elég intenzíven foglalkozik az önálló régió létrehozásával.

Külön feladatot jelentett ismét, hogy a BSZ nyomatékosan hívja fel a kormányzat figyelmét a Kis-Balaton térségre, mint a Balaton szerves részére, mert elválaszthatatlan egységet alkot. Szükséges volt, mert a térség csatornázásával összefüggő pályázatok nem kerültek elbírálásra például.

Az éves munkához tartozott ismét a MAHART és a Balatoni Halászati Vállalat privatizációja.

1999. szeptember 29-én Siófokon ünnepelte a Balatoni Szövetség fennállásának 95. évfordulóját. Ezen alkalomból átadásra kerültek a Balaton-díj elismerések: Martin Bundi úr, Svájcból kapta meg a svájci-magyar kapcsolatok aktív kiépítéséért, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park támogatásáért és poszthumusz elismerésként Bertha Bulcsú író, aki írói munkásságát a Balatonról és a Balatonért fejtette ki.

A Balaton Fejlesztési Tanács élére Dr. Bóka István országgyűlési képviselő, Alsóörs polgármestere lett kinevezve, hosszú ideig tartó egyeztetések eredményeként. Meg kellett még oldani a BFT székhelyének kérdését is, mely bizony sok vitát hozott magával. Döntés: Siófok. Ebben az évben már 11 kistérségi társulás működött és Alapszabály módosítással lehetővé vált, hogy a BSZ elnökségének tagjai legyenek.

A Balatoni Szövetség szervezésében Balaton-Garda tó geológiai konferencia került megrendezésre. A résztvevők és a szakemberek áttekintették a térség geológiai értékeit.

Tovább fejlődött az 1998-ban létrejött kapcsolat az erdélyi „Tizek Szövetségével”. Lombár Gábor elnökségi tag, Balatonfenyves polgármestere szervezésének köszönhetően gyümölcsöző együttműködés jött létre.

Balatonföldvár testvérvárosi kapcsolatának eredményeként a BSZ tagjai látogatást tettek a Bodeni-tónál, ahol részt vettek a kistérségek által jelölt képviselők. A látogatás lehetővé tette, hogy betekintést nyerjenek a Bodeni-tó Alapítvány munkájába, mely szervezet hasonló, de összetettebb, mint a Balatoni Szövetség. Pályázat került beadásra, hogy felvegyék az Élő Tavak Projektbe a Szövetséget.

A Balaton érdekében egy különösen fontos fejlesztési téma indult el 2000-ben: A tavat körbefogó kerékpárút programnak az indítása. Régi témája volt a Balatoni Szövetségnek még 1993-ban, amikor először vetettük fel a kérdést a Balatonfüreden rendezett konferencián. A program idegenforgalmi és az egészséges életmódhoz való hozzájárulás szempontjából volt fontos.

Az akkori kezdeményezés lényege az volt, hogy a nyomvonal a vasútvonal mellett haladjon és a vasútállomások pihenőhelyként jelenjenek meg, kerékpártárolókkal együtt, mert a háttér településektől például a turista kerékpárral eljön a vasútállomásra, otthagyja a kerékpárját és vonattal felutazik Budapestre. – 2000-re ez a koncepció megváltozott, de a lényeg nem: körbeépíteni a kerékpárúttal a tavat. A kormány és a KVM felvállalta a települések közötti szakaszok megépítését.

A balatoni horgász társadalom régi gondjának megoldását jelentette a horgászcsónak kikötők létrehozásának feladata. Januárban megkezdődtek a tárcaközi egyeztető tárgyalások.

A Balatoni Szövetség 2000. tavaszán aktivizálódott a Virágos Magyarországért mozgalomban. Az ország és a Balaton szépítését szolgáló mozgalomba bevonták a Szövetséget is és már ekkor részt vett a bíráló bizottságban. A díjkiosztó ünnepségen Zalakaros település kapta meg a Balatoni Szövetség külön-díját.

Sajnálattal állapította meg a Balatoni Szövetség már az előző években is, hogy az idegenforgalomban is szerepet játszó vasúti közlekedés színvonala meg sem közelíti az európai elvárásokat. – Különösen a tó északi oldalán -. Fontosnak tartotta kérdés napirendre tűzését már „történelmi” hagyományként is, hiszen a 1904 óta aktívan részt vett a BSZ a tó körüli vasúti közlekedés fejlesztésében. Emlékezzünk csak az 1908-ban megépült Szabadbattyán – Tapolca vonalra.

2000. július 5-én a MÁV vezetőit felkérve Csopakon elnökségi ülést tartottunk. A vezérigazgató helyettes tájékoztatást adott a MÁV helyzetéről, – főleg a forráshiányt hangsúlyozta. – Természetesen ígéret volt: például, hogy az északi-parton járatni fogják az orosz adósságból beszerzendő modern motorvonatokat, kiegészítve Siemens szerelvényekkel. – Sőt 2001. novemberében be is mutatták Balatonalmádiban a szerelvényt és sajnos azóta nem látták a tó körül közlekedni. – A helyzet 2004. január 1-el változott, amikor a MÁV beállította a Keszthely – Tapolca – Balatonfüred – Budapest között közlekedő Tihany expeszt. Ez már európai nívót jelentett, de csak egy vonatpár. A többi közlekedő szerelvény kocsijait még minősíteni sem érdemes.

Dr. Lengyel Márton professzor által készített turisztikai és idegenforgalmi koncepciót elfogadta a BSZ elnöksége.

 

A Balaton Fejlesztési Tanács szemmel láthatóan és konkrétan tapasztalhatóan is eredményes munkát végez. A BFT-n keresztül a kormány és az illetékes minisztériumok egyre több támogatást nyújtanak a Balaton régiónak.

A MAHART privatizációjának hírére a part-menti települések gondos előkészítő munkába kezdtek. Feladatul tűzték maguk elé, hogy a részvénycsomag 51 %-át meg kívánják szerezni, amennyiben a kormány erre lehetőséget nyújt. A Balatoni Szövetség vállalta ebben a programban a koordináló szerepet, az érdekegyeztetéstől kezdve az adminisztrációs munkáig mindent. 2000. május 3-án Balatonbogláron megtartott elnökségi ülésen indult el az előkészítő munka, amikor a Kormány gazdasági kabinetjének ülésén a miniszterelnök tájékoztatása szerint az önkormányzatok a Balatoni Hajózásban 51 %-os részesedéshez jutottak.

Június hónapban a BSZ szervezésében Balatonföldváron megrendezésre került a tavakkal foglalkozó konferencia, több európai tó képviselőjével, mely ökológiai gondokkal, régiós feladatok megoldásával foglalkozott.

Lezajlott most már hagyományszerűen a IV. Balatoni Borok Versenye. Sikerét mutatta a benevezett 182 borminta.

A Balatoni Szövetség küldöttsége 2000. októberében baráti látogatást tett Erdélyben a „Tizek Szövetségénél”.

Ez évben az arra érdemesnek ítélt szervezetek és személyek a tó érdekében végzett munkájuk eredményeként Balaton-díj elismerő kitüntetésben részesültek: Nők a Balatonért Egyesület, Balatonparti Fürdőegyesületek Szövetsége, Rosta Sándor úr.

A Balaton életében igen döntő és fontos eseménnyel kezdődött a 2001. év. A MAHART Balatoni Hajózási Rt. részvénycsomagjának 51 %-át a kormány 2039/2001.(II.28.) számú határozatával térítésmentesen a kikötővel rendelkező balatoni önkormányzatoknak adta és ezt megerősítette a 2219/2001.(VIII.28.) sz. módosított rendelet. A maradék a Magyar Fejlesztési Bankhoz került. Megindult a szervező és egyeztető munka Dr. Szabó Imre a Szövetség elnökének vezetésével, beleértve a megfelelő szerződések előkészítése és a törzstőke emelésre irányuló előkészületek.

Ebben az évben különösen nagy hangsúlyt fektetett a Balatoni Szövetség a DRV-vel való kapcsolatára. Ugyan már 1991. óta minden évben napirenden volt a víz- és csatorna díjtételek, a cég privatizációja, de jelentős eredményt egy-két esetet kivéve elérni nem tudtunk. Tiltakozás a magas vízdíjak miatt, követelés a kéttényezős díj bevezetése, csatornadíjaknál a kertek öntözésére szolgáló vízmennyiség csökkentése.

Ugyan jó a BSZ kapcsolata a DRV vezetésével, de a cég viszonya az illetékes minisztériummal a „reform” követeléseknek nem adott tág teret.

A BSZ nemzetközi kapcsolata bővült. Az Ohridi tóval foglalkozó civil szervezet nemzetközi támogatással megtartott nemzetközi konferenciára meghívták Macedóniába a BSZ képviselőit: Simon Károly tiszteletbeli elnököt, Lombár Gábort Balatonfenyves polgármesterét, az elnökség tagját és Dr. Lázár János titkárt. Előadások keretében a BSZ küldöttek nagy érdeklődés mellett átadták tapasztalataikat, ajánlásokat tettek, melyek bekerültek az ottani szervezet munkaprogramjába. – Igen aktív résztvevői voltak a konferenciának. –

Az elmúlt évek tapasztalata alapján tekintettel a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság jelentős eredményeire, és a két intézmény fejlődő kapcsolatára ebben az évben együttműködési szerződést kötött.

Az V. Balatoni Borok Versenye a balatoni borászok és szőlősgazdák legnagyobb megelégedésére eredményesen zárult: 188 nevezett borminta vett részt. Kiemelt szerepét mutatta, hogy a szakminisztérium főosztályvezetői szinten képviseltette magát.

A Balatoni Szövetség eddig hatékony munkájában hanyatlás jelei jelentkeztek. Erre az elnökség úgy határozott, hogy az elnök vezetésével és a két társelnök közreműködésével készüljön egy felmérés a Szövetség munkáját illetően. – Szükséges intézkedés volt. – Fel kellett mérni a hanyatlás okait, a munka jobbá tétele érdekében információkra volt szükség. – Megváltozott a Balatoni Szövetség presztizse, az információ áramlás nem érte el a kívánt szintet.

2001-ben a következők kerültek Balaton-díj elismerő kitüntetésben a Balaton érdekében kifejtett eredményes munkájukért. Dr. Kerényi László, Dr. Horváth Gyula, Dr. Laposa József.

2002. év kezdetére jellemző volt, hogy a BSZ részéről az illető önkormányzatokkal együttműködve a korábbi intenzíven kezdeményezett és a tervezett szennyvíz beruházások megvalósítása elindult. A Balaton északi partján Tihany és Zánka közötti településeken elindult a belső csatornahálózat megépítése, a déli parton pedig Lengyeltóti és környékén.

Továbbra is napirenden volt a kéttényezős víz- és csatornadíj kérdése és a magas díjak.

A Kormány döntése alapján a Magyar Turizmus Rt. és a Balatoni Szövetség közösen bonyolította le eredményesen a szúnyogirtást. Közbeszerzési törvény alapján a munkát a CORAX Kft. végezte el.

Ebben az évben tartott önkormányzati választásokon a megyei közgyűlésekbe nem került be képviselő a Balatoni Szövetség részéről.

A VI. Balatoni Borok versenyén 167 nevezett borminta vett részt.

Az előkészítő munkák eredményeként véglegesen is megalakult a Balatoni Hajózási Részvénytársaság. 200l. december 21-én a részvények 51 %-át a kikötővel rendelkező part-menti települések kapták, a 49 %-nak pedig a Magyar Fejlesztési Bank lett a tulajdonosa. Ismét kiosztásra kerültek a Balaton-díjak: Dr. Korzenszky Richárd és Dr. Bóka István kapták.

A Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság és a Balatoni Szövetség együttműködésének keretében a tó partján lévő strandok minősítésére egy rendszert dolgoztattak ki és javasolták a strandokkal rendelkező önkormányzatoknak az alkalmazását és felhasználását.

A keszthelyi kisrégiós társulás, a Balatoni Szövetség mint társszervező és a Budapesti Műszaki Egyetem közreműködésével 2002. márciusában, jól sikerült konferenciát rendeztek Keszthelyen a régióról, a vállalkozók szerepéről és részvételéről a régióban. Eredményes volt a 2 napos találkozó volt. A Balaton régió létrehozásának történelmi visszatekintése és a jövőbeni realitásáról elhangzott előadás anyaga jelen kiadványban is közzétételre került.

Időközben egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, hogy a Balatoni Szövetség munkájának hatékonysága csökkent. – Sajnos az elnök és a társelnökök által megbízásként vállalt „tényfeltáró” munkájának nem volt eredménye. – a BSZ presztizs veszteségének okait a tag önkormányzatoknál történő elemzése elmaradt.

Mindenki érezte és hangot is adtak, – nemcsak az elnökség tagjai, hanem a tag önkormányzatok is – hogy megújulásra van szükség, az Alapszabályban rögzített elvek és célok megvalósításának irányvonalát kell ismét vállalni a Balatoni Szövetségnek. A már formálissá váló működés reformját kell végrehajtani, a korábbi évek hatékony tevékenységét kell helyreállítani.

Ilyen gondokkal nézett szembe a Balatoni Szövetség 2002. év végén. – Azonnali intézkedésekre azonban nem volt lehetőség, mert a 2002. októberében megtartott helyhatósági választásokat követően 6 hónapon belül tisztújítást kell végrehajtani. – Nem a szükségszerű feladat megoldásától való ódzkodás miatt nem történt konstruktív beavatkozás a mindennapi munkába, hanem a felálló új tisztségviselők viszonylagos objektivitása legyen a döntések alapja, mert így egy reálisabb helyzetből történik a változtatás szükségszerűségének mérlegelése.

Külön ki kell hangsúlyozni, hogy közben a politikai élet is változásokon ment át. – Új kihívások jelentek meg. – Az Európai Unióba való belépés gondjai is maguk után vonzották egy más aspektusból való közszolgálatot és érdekképviseletet. Ez is hozzájárult a Balatoni Szövetség jövőbe mutató helyének újra megtalálásához.

A 2003. évi mindjárt azzal kezdődött, hogy szükség van a Balatoni Szövetség munkájának felülvizsgálatára. A 2003. január 23-án tartott a Szövetség egy előkészítő megbeszélést, melynek lényege Simon Károly tiszteletbeli elnök megfogalmazásában az volt: szükség van a reformra.

A március 6-i elnökségi ülés már konkrét javaslatokkal foglalkozott és a szükséges alapszabály módosítás előkészítésével Dr. Szabó Imre elnököt Lombár Gábor elnökségi tagot és Simon Károly tiszteletbeli elnököt bízta meg az elnökség Balatonfüreden tartott elnökségi ülésen a felkértek előterjesztették 2003. április 3-án javaslataikat és módosításokkal elfogadták.

Közben bemutatkozott a Balatoni Civil Szervezetek Szövetsége, amely a tó körüli civil szervezetek munkájának összefogására jött létre.

A tényleges munka mellett fel kellett készülni a tisztújításra. Az alapszabály módosítás közgyűlés elé terjesztésre alkalmas volt. Ezzel kapcsolatos elemzések rendelkezésre álltak és az intézkedések megtétele volt hátra. Ezek az első féléves munkára kihatással voltak és ez a tevékenység körnek a lényege a reform volt. – Voltak viták is például elnökség vagy választmány irányítsa a Szövetséget vagy továbbra is fennmaradjon az elnök és társelnökök rotációs elven való személyi változása. Több előterjesztésben is megtárgyalt, alapszabályra vonatkozó módosítási indítványok eredményeként létrejött és elfogadott változat a jövőbeni feladatoknak és kihívásoknak is minden bizonnyal eleget fog tenni. Az Alapszabály elfogadása a 2003. április 17-i közgyűlésen megtörtént és az Alapszabály módosítását az új tisztikarra bízták. Megválasztásra került az elnökség. A Balatoni Szövetség elnöke Dr. Bóka István Balatonfüred polgármestere lett, társelnök: Kenéz István Balatonlelle polgármestere került megválasztásra. Másik társelnökre javaslat született Mohácsi József Keszthely polgármesterére, de távolléte miatt megválasztása nem történt meg, és a következő közgyűlésre halasztották. Elnökségi tagok: Dr. Mihovics István, Révfülöp; Szombati József, Nagyvázsony;

Ordódy Józsefné, Balatonakali; Forró Zsolt, Balatonfőkajár; Gazda János, Balatonberény; Németh József, Balatonederics; Dr. Sütő László, Marcali; Kiss László Tibor, Balatongyörök; Farkas László, Vörs; Dr. Balázs Árpád, Siófok; Nagy Balázs Jánosné Várvölgy; Illés Antal, Balatonszemes polgármestere, valamint Veszprém- Somogy- és Zala-megye Közgyűlésének elnökei.

Révfülöpön megtartott elnökségi ülés fő témája a Balatoni Szövetség jövőképének kialakítása volt. Fő irányelvek:

  • jelenleginél erősebb munkaszervezet,
  • meghatározó civil szervezetek bevonása és a pártoló tagok szerepének növelése,
  • kis létszámú elnökség,
  • pártpolitikától mentes, hatékony önkormányzati szövetség,
  • a Balaton régióért dolgozó szövetség,
  • jól előkészített anyagok,
  • a Szövetség imázsának visszaállítása.

Döntés: Kis létszámú operatív elnökség legyen, önkormányzati társulási jog alapján létrejött kistérségek vegyenek részt az elnökségben. Az apparátust erősíteni kell, ügyvezető elnökre van szükség.

A reformra a 2003. június 19-én Balatonlellén megtartott közgyűlés tette fel a koronát. – Közben változtatásokkal elfogadásra került az Alapszabály. – A jelenlévő Mohácsi József polgármester vállalta a társelnöki megbízatást és megválasztásra került.

Kistérségek javaslata alapján az ügyvezető elnöki tisztségre 2 javaslat érkezett: Simon Károlyra és Soós Zoltánra. Három érvénytelen szavazat mellett Soós Zoltán 10, Simon Károly 17 szavazatot kapott, így Simon Károly lett az ügyvezető elnök, aki lemondott tiszteletbeli elnöki tisztségéről.

A már évek óta tartó szárazság miatt a Balaton vízszintje kritikussá vált. A megszokott déli parti strandokról elhúzódott a víz, homokos iszapos szárazulatok jöttek létre. A kikötőkbe alig lehetett a vizijárműveknek behajózniuk. A Balatoni Szövetség megragadott minden fórumot a klímaváltozás miatt bekövetkezett „vészhelyzet” változtatására. Figyelembe véve az MTA szakértőinek véleményét, így álláspontja: készüljön a megoldást előkészítő műszaki elemzés és terv, kellő víztartalékkal rendelkezzen a tó a jövőben. Ez mellett határozottan fellépett a szükségessé vált meder és strandkotrás akadályainak elhárítása érdekében: ne tekintsék a kikotort zagyot veszélyes hulladéknak, zagyterek kijelölése és kotrás engedélyeztetés. Kotrás támogatás 75 %-os állami hozzájárulás biztosítása. – Egy intenzív együttműködés a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósággal, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Igazgatósággal a Vízügyi Szervekkel ezen belül is a BVK-val. – Balatonfenyves javaslatára külön foglalkozott az un. fürdőházak létesítésének lehetőségével tekintettel az alacsony vízállásra.

Külön napirendként kezelte az elnökség a Posta várható átszervezésének programját, mely a kistelepüléseket még inkább ellehetetleníti. – Eredmény: a Posta figyelembe vette a BSZ fellépését.

Az egyre alacsonyabb szintű vasúti közlekedés témája is kiemelten lett kezelve. A MÁV képviselőivel történt tárgyalások eredményeként: az északi parton 2004. június 1-től beindították a Tihany expresszt, együttműködési megállapodás a BSZ és a MÁV között, valamint a parti önkormányzatok és a MÁV között.

Kialakította álláspontját a Balatoni Szövetség a partvonal rendezési és partrehabilitációs tervekre vonatkozóan. Sürgette azok végrehajtását, mert a települések fejlesztési programjainak gátjává vált.

Már hagyománynak tekinthető Balatoni Borok versenyére 92 gazda 164 nevezést adott le. A keszthelyi Festetics kastélyban megtartott eredményhirdetésen részt vett Dr. Németh Imre földművelési miniszter, a házigazda szerepét töltötte be a Balatoni Szövetség a Balatoni Borutak Szövetségének megalakulásánál.

Felkészülés a Balatoni Szövetség alapításának 100 éves évfordulójának méltó megünneplésére. A Nők a Balatonért Egyesülettel és a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségével kötendő együttműködési megállapodás előkészítése elindult.

Aktívvá vált a Balatoni Fejlesztési Tanáccsal történő együttműködés. Részt vállalt a Balatoni Szövetség a balatoni vizimentés elősegítésének munkájában.

Előkészítette a BSZ a 2004. évi feladatokat és programokat: Ezek közül egy-két kiemelt téma:

  • rendezni a Balatoni Halászati Rt. helyzetét a BFT-vel együttműködve az önkormányzatok érdekében,
  • előmozdítani a DRV privatizációját önkormányzati részvétellel,
  • part- rehabilitáció folyamatának figyelése,
  • kikötő- és strand kotrások intenzív végrehajtásának előmozdítása,
  • Balaton régió létrehozásának folyamatba tétele.

Úgy tűnik, hogy a reform hatása beindult és igen aktív munkával fejeződött be a 2003. év.

A 2004. év indulásánál már a kiemelt feladatok kerültek előtérbe, ezek a következők voltak:

  • a Balatoni Hajózási Rt. 49 %-os ÁPV tulajdonrészének megszerzése,
  • meder és strandkotrás a vízpótlás kérdésével együtt,
  • a helyi adók felülvizsgálata és ehhez tartozó törvénymódosítás előkészítése,
  • a területfejlesztési törvény módosíttatása a Balaton régióra tekintettel.
  • önkormányzati részvétel a Balatoni Halászati Rt. átalakulásában.

2004. március 3-án tartott közgyűlésen együttműködési megállapodás került aláírásra a Nők a Balatonért Egyesülettel és a Balatoni Civil Szervezetek Szövetségével. Átadták a 2003. évi Balaton díjakat: Balatoni Vizirendészeti Rendőrkapitányság és Szabó Mátyás nyugalmazott vízügyi igazgató vette át.

Természetesen akkor lehetne teljes a 2004. évi munkáról a beszámoló, ha a teljes év áttekintésre kerülne. Miután erre mód nincs a nyomdába adás időpontja miatt, ezért kérjük a tisztelt olvasó elnézését.

BALATONI SZÖVETSÉG TÖRTÉNETE

Dr. Óvári Ferencnek

A Balaton-kultusz apostolának

Nemes, munkás életének
Javát neki áldozod.
Vedd szívesen, ha itt érte,
Pannónia szép tündére
–Sebekért vigasztalásul—
Múzsám karján eléd járul
S hálásan rád mosolyog…
L.(ampért). G.(éza).

„Akik ma is, nem mindig jogtalanul elégedetlenek a Balaton vidékének idegenforgalmi szempontból tekintett állapotával; fogalmuk sincs arról a munkáról amelyet félszázadon át végezni kellett a Balaton körül, hogy máig elért (végzetes válságos esztendők által megszakított) haladás létrejöhessen.” Olvashatjuk Sziklay János „Mit csinált a Balaton Egylet?” című 1935-ben kiadott, „Adatok a Balaton-vidék történetéhez„ alcímű munkájában. Valljuk be, bizonyos értelemben jelenleg is időszerűek Sziklay mondatának egyes megállapításai.

A Balatoni Szövetség történetét nem lehetséges a megelőző szervezetek, vagy egyes személyek, többnyire áldozatos tevékenységének említése nélkül ismertetni. Egyrészt a Balatoni Szövetség megalakulását megelőzően létrejött különböző, lényegét illetően azonos célokat megfogalmazó fürdő- és egyéb egyesületek, másrészt a Szövetség megalakítását előkészítő tevékenység megismerése alapja a történetnek.

A Balatonnal kapcsolatos gondok és problémák már az 1800-as években, főleg azok második felében jelentkeztek, ugyancsak ettől kezdve számíthatjuk a Balatonhoz kötődő fejlesztések kérdését. Egyre nagyobb mértékben foglalkoztatta az illetékeseket, közülük is inkább az akkor Zalai partnak nevezett északi partiakat a Balaton jövője, aminek érdekében nem keveset tettek is. Igen fontos esemény volt a Balaton déli partján megépült vasút 1861. április 1-én történt megnyitása. Nem kevesebb jelentőséggel bírt a szabályozott Sió-csatorna 1863. októberi felavatása. Ez tette lehetővé a Balaton szintjének szabályozását, aminek véghezvitelére több társulat is alakult. A megnyitó beszédből néhány gondolatot érdemes idézni, ami tájékoztat jelentőségéről: „… másrészről hajózási, így országos közlekedési szempontok egy valóban nagyszerű, s biztos, kikötő is rendeltetett építeni azért: hogy annak segélyével nagyobb szelek alkalmával, az illető hajók tökéletes menhelyet találjanak, és a Balaton-Füredi vendégeknek, miután a fürdőhely hazánknak kétségtelenül egyik leghíresebb és leglátogatottabb pontja megszereztessék azon kényelem: miszerint a déli vaspályáról Siófoknál leszállva, ott közvetlenül a balatoni gőzösre léphessenek át.”

E néhány sor rávilágít a Balaton és környéke helyzetére az 1860-as évek elején. Már a reformkorban nagy vendégforgalmú Balatonfüred az északi Balaton-parton csak kocsival volt elérhető, a vasúti összeköttetést Budapesttel a Balaton egyetlen gőzhajója, a Kisfaludy biztosította. Nyilvánvaló, hogy ez időtől kezdve folyamatosan jelentkezett az igény az északi parti vasút megépítésére. Több kötetre való újságcikket, felhívást, híradást jelentettek meg különböző újságokban, elsősorban az érintette terület, Veszprém és Zala vármegyék lapjaiban. Számtalan írásban, vagy értekezleteken jelenik meg egy olyan egyesület, vagy szervezet létrehozásának igénye, amelyik felkarolná a Balaton fejlesztésének ügyét minden vonatkozásban, de mindenkor kiemelten említve a vasút hiányát és az északi part ebből származó gazdasági, vendégforgalmi hátrányát.

 Többek között a Veszprém című hetilap 1877. október 7-én megjelent számának vezércikke is foglalkozik ezen kérdéssel, egyben felhívással fordul az érdekeltekhez a „Balaton Egylet” megalakítása érdekében. A lényeget tekintve a hetilap december 9-i számában megjelent újabb felhívás megismétli ezt az óhajtást.

A Balatoni Szövetség történetét vizsgálva nem hagyhatjuk ki az egyik legfontosabb „előd” szervezetet, az 1882. augusztus 24-én Balatonfüreden megalakult Balaton Egyletet, mert valójában az ő munkájukat folytatta a Balatoni Szövetség, a kornak megfelelően kiterjesztve és korszerűsítve. A megalakulásról a Pesti Hírlap 1882. augusztus 25-i számában így tudósított: „A Balaton Egylet alakuló közgyűlése ma délelőtt tartatott meg a gyógyteremben, szinte meglepő lelkesedés mellett. A közgyűlés délelőtt és délután tartott ülésén letárgyalta az alapszabály-tervezetet és megválasztotta a tisztikart.” Különböző szakosztályokat is választottak az irodalmi szakosztály elnöke Jókai Mór lett, aki mint füredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen.

A Balaton Egylet közel 12 évig működött, nem kevés problémával terhelt időszak volt ez. Nem egy esetben át akarták alakítani, más arculatot adni neki, szervezeti módosításokat hajtottak végre ám mindezek kedvezőtlenül befolyásolták az eredetileg kitűzött célok megvalósítását. 1891. augusztus 2-án Balatoni Kultúregyesületté alakult át, ami lényegében fúziót jelentett a Dunántúli Közművelődési Egyesülettel. Korabeli értékelés szerint a Balatoni Kultúregyesület alapszabálya szinte a régi Balaton-Egylet alapszabályával megegyező volt. A sok nehézséggel küszködő Balaton Egylet utolsó rendezvénye volt az 1894. február 2-án Budapesten megrendezett Balaton bál, majd rövidesen kénytelen volt teljes egészében beleolvadni a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe. „Így kellett eltemetni a nagy eszmét egy egész évtizedre” írta Sziklay János az előbbiekben említett művében. A Balaton Egylet több mint egy évtizedes tevékenységét bemutatni nem lehetséges e rövid írás keretében és talán nem is indokolt a Balatoni Szövetség történetének ismertetésében, de azért fennállásának néhány jelentősebb eseményét fel kell idéznünk.

Megindította a rendszeres sajtópropagandát, közönséget toborzott a Balatonnak, megrendezte az első termény-, bor-, szőlő-, gyümölcskiállításokat, megindította az új gőzhajózás létrejöttének előmunkálatait. Kiadta az első balatoni tájékoztatót Sziklay János tollából, „Balatoni Kalauz. Kézikönyv Turisták és Fürdőzők számára” címen, amelyik 1889-ben jelent meg Budapesten. Ez a 150 oldalas könyvecske volt az első és egyben az utolsó száma a Balaton Egylet hivatalos értesítőjének, amit előzetes terveik szerint folyamatosan szándékoztak kiadni. Tartalma megfelelt a címében megfogalmazott ajánlásnak, mert ténylegesen az első ismertetője volt a Balaton tágabb értelemben vett környékének, miután Sümeg és Veszprém települések bemutatására is kiterjedt.

A Balatoni Szövetség megalakulásáig még közel tíz év volt hátra, ami nem múlt el esemény nélkül a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket illetően. Számtalan cikk és egyéb írásmű jelent meg ebben az intervallumban, mindannyian sürgették a Balatonnal kapcsolatos gondok megoldását, az ehhez célszerűen alakított egyesület, vagy hasonló szervezet létrehozásán keresztül. Közülük kettőt külön is érdemes megemlíteni. Nevezetesen a Veszprémi Hírlapban megjelent két cikk, 1898 január 23-án és ennek folytatásaként január 30-án „Balaton Egyesület” és „A Balaton-Egyesület kérdéséhez” címmel. Mindkét írás több oldalról megvilágítva, hosszan fejtegeti az egyesülés szükségességét, kezdve a háziipar megteremtésétől az „..oly régóta vajúdó, Keszthelyről Veszprém felé vezető balatonmelléki vasút ügyét” előbbre vivő munkálkodásig. Minden a témával összekapcsolható újságcikk, illetve bármilyen írás legfontosabb igényként az északi Balatonparti vasút megépítését fogalmazta meg, ami abszolút mértékben érthető volt, miután a déli parton már közel. 40 éve közlekedtek a Déli Vaspálya Társaság szerelvényei.

Láthatóan mindjobban megerősödött a szándék, hogy valamilyen egyesület létrehozásával egyesítsék erőiket a gondok megoldása érdekében. 1904. március 19.-én a budapesti Royal Szálló magyar szobájába Siófok és Almádi községek fürdőkonferenciát hívtak össze. Ezen dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő vetette fel a gondolatot, hogy meg kellene alakítani a „Balatonmelléki Fürdők Szövetségét”. A jelenlevők között nagy tetszést aratott a gondolat és mindjárt el is határozták megvalósítását. Felkérték dr. Perger Ferenc, dr. Fittler Dezső, dr. Szaploncai Manó, Lingl Valérián és Várady Gyula urakat, hogy Dr. Óvári elnök- lete alatt alakítsanak bizottságot az alapszabályok kidolgozására. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a nyár elején Siófokon alakuló közgyűlést tartanak. A Royal Szállóban tartott értekezleten egyébként 27 személy volt jelen Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tag elnökletével.

 1904. június 22-én Tallián Béla földművelésügyi miniszter a felmerült problémák, valamint azok számtalan sajtóvisszhangjának hatására értekezletet hívott össze Balatonfüredre. Meghívót kaptak a fürdőtulajdonosok, a parti birtokosok, a Balaton áradásai következtében veszélyeztetett területek gazdái, Somogy, Veszprém, Zala vármegyék főispánjai, a közigazgatás főbb tisztviselői, gazdasági egyletek képviselői, a Balatoni Halászati Részvénytársaság képviselői, műszaki és vízépítési szakemberek, tehát mindazok, akik a Balaton vízszintjének meghatározásában érdekelve voltak.

Az egyéni, birtokosi érdekeken túlmenően a balatoni fürdőhelyeknek is nagyon fontos volt a kérdés rendezése, mert például az előző 1903-ik évben a somogyi oldalon 6-700 méterre a parttól csak térdig ért a víz és az északi part fürdői is rossz helyzetbe kerülve, különböző műszaki megoldásokat javasoltak. Lóczy Lajos egyetemi tanár is részt vett az értekezleten, akinek előadása az értekezleti disszertációk koronáját képezte, melyért nemcsak zajosan megtapsolták, hanem jegyzőkönyvi köszönetet is szavaztak a népszerű tudósnak. olvasható az igen részletes tudósításban.

Ilyen előzmények után, 1904. augusztus 11-én délután került sor a nagyjelentőségű eseményre, a Balatoni Szövetség megalakítására. A Szövetség céljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását. A Szövetség tiszteletbeli elnökévé Széchenyi Imre grófot, a minden nemes célért küzdő férfiút választották meg. Az egyik alelnök pedig dr. Óvári Ferenc lett, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Balatoni Szövetség megalakításában, valamint az azt megelőző előkészítő munkák során. Az esemény jelentőségét aligha szükséges külön méltatni, helyette álljon itt a Veszprémi Hírlap tudósítójának részletes beszámolója, aminek alapján érzékelhető a Szövetség megalakulásának méltán nagy jelentősége.

A Balatoni Szövetség folyó hó 11-én délután tartotta Siófokon alakuló közgyűlését, amelyen igen nagy számban jelent meg a három balatoni vármegyének, Zala, Somogy, és Veszprém vármegyéknek előkelő közönsége. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő nyitotta meg az ülést és üdvözölvén a jelenvoltakat, Széchenyi Imre grófot kérte fel az ülés vezetésére.

Óvári ezután ismertetve az egyesület célját, az egybegyűltek éljenzése között a szövetséget megalakultnak jelentette ki. Tárgyalás alá vették ezek után az alapszabályokat, majd pedig a választásokat ejtették meg a következőképpen: Tiszteletbeli elnöknek megválasztották Széchenyi Imre grófot, elnöknek Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tagot. Alelnökök lettek: Széchenyi Viktor gróf, dr. Óvári Ferenc és Szűcs Béla. Titkár lett: dr. Kovács Dénes,, pénztáros: Várady Gyula, ellenőr: Getső Ignác. Azután a 45 tagú választmányt alakították meg, melynek tagjai:

Somogyvármegye részéről: Tallián Béla, Sárközy Béla, gróf Hunyadi József, Márffy Emil, Gaál Gaszton, Babarczi Schwarzer Ottó, Sümegi Vilmos, Szaplonczay Manó, dr. Fittler Dezső, Csorba Ede, Rózsa Károly, Lehner Vilmos, Bernáth Kálmán, dr. Svastics Nándor, Szupits Dezső.

Veszprémvármegye részéről: Kolossváry Dezső, Koller Sándor, Tóth Ede, Jánosi Ágoston c. püspök, Kenessey Miklós, Belák István, dr. Edvi Illés Károly, dr. Perger Ferenc, Kerényi Andor, Mészöly Gyula, dr. Vadnay Szilárd, B. Bárdossy Imre, Horánszky Lajos, Révész Antal, Mihálkovics Tivadar.

Zalavármegye részéről: Hertelendy Ferenc, Csertán Károly, Háry István, Dezsényi Árpád, dr. László Mihály, Wiriusz Vince, báró Puteáni Géza, Halbik Cyprián, Fittler Sándor, Csemez Pál, dr. Lóczy Lajos, Takách Imre, Szentmiklóssy Gyula, Forster Géza, Ibos Nándor.

Az alapszabály tervezet a következőkben körvonalazta az egyesület célját:

A Balaton partján levő s a jövőben még alapítandó összes fürdőtelepek között testvéries kapcsolat létrehozása abból a célból, hogy a külön helyi viszonyok szemmeltartásával a fürdő-telepek idegenforgalma emeltessék s az egész balatoni partvidék virágzóvá fejlesztessék.

A fürdő-telepek közönségének minél több előnyt nyújtani, a háziszükségleteket minél olcsóbbá és minél hozzáférhetőbbé tenni; a lakbéreket és gyógyköltségeket a külföld olcsó versenyéhez alkalmaztatni; a szórakozásokat és kirándulásokat megkönnyíteni, egységesen megállapított nyári program útján a fürdők közti érintkezést s általában a parti életet élénkebbé tenni. A Balaton összes partján körülfutó, jó és árnyas utakat, ingyenes vagy igen olcsó körtelefon-szolgálatot szabályozni, a vasúti és gőzhajózási meneteket szaporítani és a menetrendet közérdküleg megállapítani; új építkezések után minél hosszabb adómentesség kieszközlését elősegíteni; közös fürdőreklámokat készíttetni és forgalomba hozni; úgy nyári, mint a téli szórakozásokat helyesen, egymást nem alteráló módon beosztani, a téli sportot, jégvitorlázást meghonosítani; egyáltalán a Balaton kultuszának fejlesztése.

A Balatoni Szövetség a megalakuláskor deklarált célokért minden lehetőt megtett. Nem maradt ki egyetlen olyan eseményről sem, ahol a Balaton valamilyen formában szerepet kapott, vagy említésre került. A megalakulás óta még egy év sem telt el és már bőséges híradásokat kapunk a Balatoni Szövetség tevékenységéről. Zala vármegye illetékeseit kérték, hogy mielőbb tegyék lehetővé a Balaton-parti vasút megépítését. Felkérték mindhárom érintett vármegyét, hogy államépítészeti hivatalaik útján készíttessenek tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a Balaton körül egy jól befásított turistautat létesíteni. Megszervezték az 1905-ös szezon hajókirándulásait Almádi, Siófok, Földvár, Keszthely és Füred kiinduló állomásokkal. A Szövetség nagy bálját 1905. augusztus 19-én Balatonföldváron tartották meg, csaknem pontosan egy évvel megalakulásuk után.

Az 1906. évi őszi választmányi ülésen tárgyalták egy angol csoport ajánlatát, aki 25 millió korona alaptőkével a Balaton mentén vállalatot kívánt létrehozni és tervet kértek a Szövetségtől erre vonatkozóan. A választmány dr. Óvári Ferencet és dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvost kérte fel ennek elkészítésére. Az 1907 februári közgyűlésen elhatározták egy mozgalom indítását a Balaton mentén, szépítő egyesületek szervezése érdekében. A nyári közgyűlésen több előterjesztés benyújtásáról döntöttek, a földművelésügyi minisztertől azt kérték, hogy a balatoni kikötők kisebb járművek számára is alkalmasak legyenek, a kultuszminisztertől pedig azt, hogy az iskolai szünidő június 15-től szeptember 15-ig tartson. Társadalmi úton igyekeztek megvalósítani, hogy külföldi ásványvizek ne legyenek kaphatók és lehetőleg Balaton melléki borokat fogyasszanak a vendégek.

1907-ben jelent meg Kardos Ignác és Simalya V. Ferenc szerzők tollából „A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása” című, Kaposváron kiadott, 234 oldalas mű. Ez volt az első jelentős kiadvány amely már a Balatoni Szövetség támogatásával látott napvilágot. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a Szövetség alelnöke a következő ajánlást írta a könyvhöz.

A mi édes hazánk természeti kincsekben bővelkedő szép ország. Égbe nyúló hegyek, hatalmas rónák, dombos-völgyes gyönyörű vidékek váltakoznak benne. A Dunántúlnak kétségtelenül legnagyobb ékessége a mi Balatonunk. Hatalmas érték ez az áldott víz! De sok tekintetben olyan még, mint a talált kincs. Csiszolatlan. Bár sejtjük, hogy mivel rendelkezünk, ám a valódi értékét csak akkor tudjuk majd megállapítani, ha a fejlesztés munkáját befejeztük.

Itt-ott már kezd kibontakozni annak képe, hogy milyen lesz a Balaton rövid időn belül. A magyar tenger iránt való meleg érdeklődés óriási lendületet vett. Egy-egy esztendő tevékenysége is rendkívüli változásokat teremt. De még távol vagyunk attól, ahová elérni iparkodunk, hogy a melegebb időszak beálltával sok-sok ezere a fürdőzőknek népesítse be a Balaton vidékét körös-körül.

A Balatoni Szövetség megalapítói átérezték, hogy a nagyobb részben még parlagon heverő pompás kincs kiaknázására odaadóbb tevékenységet kell kifejteni. Érdekében megtenni mindazt, amit a lelkesedés, a szeretet önthet az emberek szívébe és lelkébe. Máskülönben nem halad elég gyorsan a fejlesztés munkája. És a magyarok ezrei ezután is a gazdag külföldre viszik a fürdőzés céljára szánt milliókat. Pedig mily jól lehetne ezt fölhasználni a nemzeti közvagyonosodás ügyének szolgálatában.

Elismerésünkkel találkozik, ki a Balaton fejlesztésének ügyét igaz szívvel teszi magáévá. Köszönettel adózunk az iránt, ha tapasztaljuk, hogy szóval vagy cselekedettel segítségünkre sietnek.

Kaposvári lelkes barátaink azon elhatározásáról tehát, hogy még ez év tavaszán magyar és később német és francia nyelven ismertető könyvet adnak ki a Balatonról, nagy örömmel értesültünk. Nem szükséges bővebben vázolni azt, hogy mily fontos, ha ily tájékoztató könyv minden arra alkalmas nyilvános helyen elhelyezésre talál, az utasok érdeklődésének a Balaton iránt való felköltése céljából.

E mű megírásával és kiadásával megelőznek bennünket derék barátaink. Ugyanis a Balatoni Szövetség megalakulásától tervez már hasonló munkát, melyet egymillió példányban óhajtott volna szétosztani. A kezdet nehézségeivel és a feladatok sokaságával küzdve azonban a tervet ezideig nem sikerült megvalósítanunk.

Midőn ezt az igazán hézagpótló munkát a Balatont felkeresők sok ezrének figyelmébe ajánljuk, őszinte szívvel köszöntjük a lelkes szerzőket.

Veszprém, 1907. január 30.”

A Balatoni Szövetség életében rendkívül nagy esemény volt az, hogy 1908. március 1-én megjelent képes folyóirata a BALATON, alcímében „A Balatoni Szövetség hivatalos értesítője” megjelöléssel. Az első évben hat szám jelent meg március, június, július, augusztus szeptember hónapokban majd pedig december elsején. A megjelenés ilyen sajátos időpontjait az indokolta, hogy bizonyos értelemben szezonális jellege volt a folyóiratnak, ugyanis a téli hónapokban jóval kevesebb volt az közlésre méltó esemény. A következő évben március, május, június, július, augusztus és szeptember 1-e volt a megjelenés időpontja. Volt még néhány variáció, de már 1913-ban 12 szám jelent meg és hivatalosan közölték: „megjelenik minden hó elsején és a szükséghez képest máskor is.” Az éves előfizetési díj nem szövetségi tagok számára először 5 korona, ami havi megjelenéskor 8 koronára emelkedett. A szövetség tagjai a tagsági díj fejében kapták a folyóiratot.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal a lap indulásakor Siófokon volt, majd 1909-ben Balatonfüredre költözött. Ennek oka lehetett az a tény, hogy 1909. július 9-én végre megindult a menetrend szerinti forgalom az északi parton kiépített vasúton és könnyebb volt elérni Füredet a korábbi időhöz képest. A szerkesztésre felügyelt dr. Óvári Ferenc szövetségi alelnök, szerkesztette Cséplő Ernő szövetségi titkár. Az I. világháború évei alatt, illetve utána következő években rosszabb lett a papír minősége, de a „füzet” –mint akkoriban nevezték—szelleme töretlen maradt. Kettejük neve fémjelezte a folyóiratot még az 1930-as évek elején is. Az 1920-as évek elejétől a folyóirat alcíme „A Balatoni Szövetség és a kötelékébe tartozó intézmények és vállalatok hivatalos értesítője” lett. A későbbiekben látni fogjuk e változás indokoltságát. Az 1943-ban megjelent számokban a hivatalos értesítésben „megjelenik minden hó 10-én, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Balatonfüred, Zsigmond u. 2-4. Szövetkezeti üdülőház, felelős szerkesztő: Gáspárdy Aladár szövetségi igazgató, felelős kiadó: dr. László Gábor ügyvezető társelnök” információ olvasható. A BALATON utolsó száma 1944 novem- berében jelent meg.

A folyóiratban megjelentek tudományos értekezése, gazdasági vonatkozású írások, élelmezéssel, táplálkozással foglalkozó cikkek és elemzések, továbbá minden olyan dolog, vagy esemény, aminek a legkisebb köze is volt a Balatonhoz. A folyóiratban található hirdetések jelentős száma arra enged következtetni, hogy önfenntartó volt a lap, vagy legalább is a kiadás költségeinek túlnyomó része megtérült a hirdetésekből. Ezért a Szövetség nehézség nélkül tudta tartani a lap minőségét mind tartalmában, mind megjelenésében.

Annak érdekében, hogy képet kaphassunk egy nívós, a Balatonhoz mindenben elkötelezett folyóiratról, tekintsük át az 1908. július 1-én megjelent 3. szám tartalmát. Első oldalon a júniusban megtartott nyári közgyűlésről készült részletes beszámolót találjuk, amelyen a kormány képviselője is jelen volt. „A Szövetség működéséről szóló jelentés rövid vonásokban tüntette föl azt a folyton szélesedő és kiterjeszkedő munkakört, mellyel a Balaton-vidék fejlesztésének ügyét szolgáljuk.” hangzott a tömör megállapítás a közgyűlésen.

A következő cikk a „Balatonért” címet viseli, amiben többek között említés történik a „filoxéra pusztítása folytán sokat szenvedett Balaton-mellék jólétének előmozdítása és a Balaton kultúra emelése érdekében” tett indítvány sorsáról, illetve pozitív eredményéről. „Balatonfüred forrásai és azok használata” címet viselő értekezés a természetes gyógymódok meghonosítását szorgalmazza, „Egyetlen Balaton-parti fürdőben sem szabad képzett szakorvos vezetése alatt álló vízgyógyintézetnek hiányozni.”

Kőröshegy ősrégi templomát mutatja be, történelmi adatokkal gazdagon fűszerezve, a helyi plébános írása. A rossz állapotban levő templomot a Műemlékek Országos Bizottsága 1907-ben restauráltatta, amiért ezen írásban mond köszönetet a plébános. „Felhívás a Balaton mentén működő orvosokhoz” című írásban olvasható: dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvos, az Országos Balneológiai Egyesület felszólítására az 1909. évi kongresszuson referáló előadást tart a „Balatoni fürdőzés általános hatásairól.” Tíz kérdésből álló, tapasztalatokra vonatkozó körkérdést intéz s Balaton mentén működő orvosokhoz annak érdekében, hogy előadásában a lehető legtöbb tapasztalatra és véleményre támaszkodhasson.

A következő cikk „A törpe harcsa.” címen látott napvilágot és bizonyos vonatkozásban ma is aktuális, úgyszólván csak a halfajta nevét kell behelyettesíteni. Érdemes idézni a szöveg egy részét: „Az előnye, melyet mellette felhoztak s amiért pár évvel ezelőtt a Balatoni Halászati Rt. többszázezret a Balatonba bocsájtott, hogy pusztítsa különösen a békákat és a békapetéket, annyiban állja meg a helyét, hogy e mellett épp úgy pusztítja a kis halakat, de a halikrát is, ennélfogva a csukánál is veszedelmesebb ragadozó. A boncolás és a belek megvizsgálása arról tett kétségbevonhatatlan bizonyosságot, hogy az ilyen törpe harcsa gyomrában csak kis halakat és halikrát találtak, ami nem zárja ugyan ki, hogy békát és békapetét is meg nem eszi, ha jobb nincs. Jóakaratú szolgálatot kívánok tehát tenni… az illetékes körök figyelmét felhívni… a törpe harcsa tenyésztést ne erőltessék és ilyen hallal ne szaporítsák a Balatonnak speciális eredeti halállományát.”

A sok mindenre kiterjedő „A Balaton körül” rovat több oldalon keresztül foglalkozik eseményekkel, tervekkel, amik közül érdemes néhányat megemlíteni.

„Törekvéseink megbecsülése” címen a közelmúltban megtartott közgyűlésen megjelent prominens személyiségekkel foglalkozik, jóindulatukat és segítőkészségüket kiemelve.

„Népipari árusító helyeink” címen az 1907-ben megkezdett, a Balaton-vidék népiparának összegyűjtésére és forgalomba hozatalára vonatkozó tevékenységet ismertetik. Megemlítik, hogy ez évben már öt helyen, Siófokon, Almádiban, Keszthelyen, Hévízen és Badacsonyban hozzák forgalomba, a három balatoni megye népipari–mai szóval népművészeti – készítményeit.

„Gyorsvonatok Kiscell felől.” A Szövetség feliratot intézett Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az épülő és gyorsvonatok „járására is berendezkedő” Budapest-Tapolca vonalrésznek kiegészítéseként a Kiscell (ma Celldömölk)-Tapolca vasútrészt az új vonal megnyitására első osztályúvá minősítsék, azaz ezen a vonalon is meg lehessen közelíteni gyorsvonattal a Balatont.

„Villamos világítás a felső parton.” A Szövetség lépéseket tett annak megvizsgálása érdekében, hogy a Veszprémi Villamos Művek felhasználásával Almádin keresztül, a közbenső falvak érintésével, milyen módon lehetne Balatonfüredig vezetni a z áramot.

„A méz és gyümölcs.” A környék méhészkedő és kertészkedő kisgazdái a Szövetség felhívása nyomán jelentősen több efféle terméket szállítanak a fürdőhelyekre. Szorgalmazni fogják, hogy a Balaton melletti falvakba a Földművelésügyi Minisztérium szakembereket küldjön ki „a népnek alkalmas módon való kioktatására”, természetesen ingyenesen. Példát is említenek, egy környékbeli gazda 30 kaptárból négy mázsa mézet szüretelt, ennek árából több pénzt vett be, mint amit 35 hold földje hozott, nem kevés munkával.

„Igazgató választmányi ülés.” Örömmel vették tudomásul azt a hatalmas arányú fejlődést, amelyik a Szövetség életében megnyilvánul. A választmány közel száz új tagot vett fel, kifejezte megelégedését az elnökség munkálkodása iránt.

„Balatoni Szövetség gyűjtőperselyei.” Belügyminiszteri engedéllyel a Szövetség a népipari alap javára a Balaton fürdőhelyein 50 darab gyűjtőperselyt helyez el és a befolyt pénzt az olyan falusi háziiparosok külön jutalmazására kívánják fordítani, akik szorgalmuknál és ügyességüknél fogva társaik közül kiemelkednek.

„Fürdő könyvtárak.” A balatoni fürdőtelepek legtöbbjének még nincs olyan közkönyvtára, amely kellemetlen esős időben a fürdővendégeknek szórakozást nyújtana. Felkérték a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsát, hogy tizenegy településre könyvtárat adományozzanak. Az akció sikeres volt, mert rögtön elhatározták hat közkönyvtár felállítását Keszthelyen, Balatonkeresztúron, Badacsonyban, Balatonbogláron, Szemesen és Kenesén.

„Körtelefon.” A Szövetség előterjesztésére a Kereskedelemügyi Miniszter elhatározta, hogy a Balaton körtelefonját előfizetői állomások biztosítása nélkül is kiépíti. Legfrissebb hír, hogy Gyenesdiáson és Balatonberényben a távbeszélő központokat megnyitották.

„Új szövetségi tagok.” Felsorolják a legújabban érkezett felvételi kérelmeket, akik között magán és jogi személyek egyaránt vannak. A közel 90 kérelmező lényegesen több személyt jelentett, mert például a mezőtúri református gimnázium tanári kara együttesen kérte felvételét.

„Csobánci emlék.” Az elnökség Zala megye törvényhatósági bizottságához intézett levelében kéri, hogy az 1707. február 24-i, Csobánc váránál Rabutin seregével vívott győzelmes csata emlékére, készüljön Rákóczi katonáinak küzdelmét megörökítő emlékmű. E célra bizottságot hoz létre a Szövetség és anyagilag is támogatja: „A Balatoni Szövetség egyik feladatául tűzte ki a Balaton környéke történelmi pontjainak érvényre juttatását, emlékekkel való ellátását, hogy az idegenek érdeklődését felkeltsék, a magyar szívek hazafias érzésének, büszkeségének pedig folytonos tápot nyújtsanak”, hangzik az előterjesztés bevezető indokolása.

A kivonatos áttekintés után még további hírek szólnak az almádiak és siófokiak kirándulásairól, valamint felsorolják azokat az intézményeket és vállalatokat, amelyek a Szövetség tagjainak különböző kedvezményeket adnak. Ezeknek igen széles a skálája, kezdve a budapesti lapkiadóktól, az almádi Zsák vendéglőn keresztül, a Hungária műtrágyagyárig. Megtudhatjuk azt is, hogy elő- és utószezonban 50 % engedményt ad Balatonfüred fürdőigazgatósága, hasonlóan a siófoki szállodákhoz. Végül két teljes oldalt kitöltő hirdetésekről néhány szót. A hirdetések változatossága mellett az az érdekes, hogy nagyon sok kötődik valamilyen módon a Balatoni Szövetséghez. Ezt mutatja egy összefoglalás: „Aki lakást kiadni, telket, házat, villát eladni vagy venni, népipari emléktárgyakat eladni vagy vásárolni akar, forduljon a Balatoni Szövetséghez teljes bizalommal.”

A folyóirat egyetlen számának áttekintése jól mutatja a Balatoni Szövetség igen szerteágazó tevékenységét. A tagság létszáma is folyamatosan emelkedik. Az 1911. év végi választmányi ülésen bejelentették, hogy az év folyamán 700 új tagja lett a Szövetségnek. Az 1913. januári közgyűlésen már 3500 tagot képviseltek a megjelent küldöttek. Ennek során ismertették az 1912-es év gazdálkodását, amely szerint a bevétel 112.679 korona 46 fillért, a kiadások összege pedig 104.764 korona 79 fillért tett ki, tehát nyereséggel zárták az évet. Az 1912-es év során 20.000 főre tehető a csoportos kirándulók száma, akik a Szövetség szervezésében szemlélték meg a Balatont. 1912-1913 telén 8 háziipari tanfolyamot, 120 gazdasági előadást és 300 felolvasást szerveztek.

Eljött az 1914-es esztendő, a Balatoni Szövetség megalakulásának tizedik évfordulója. Ez alkalomból ünnepi közgyűlést tartottak a Baross gőzhajó fedélzetén. A legfontosabb téma a Szövetség tízéves működéséről szóló jelentés volt, aminek kivonatos áttekintése megmutatja azt a hatalmas munkát, amelyet a Szövetség végzett ezen időszak alatt. A jelentés bevezetőjében hangsúlyozták: „Szövetségünk a dolgozó egyesületek sorába tartozik. Azok közé, amelyek nem ismernek akadályt és fáradtságot és nem látnak egyebet, mint azt a célt, ahol a siker feltalálható, vagy remélhető.”

Induláskor alig voltak százan, igen szerény eszközökkel, óriási lelkesedéssel láttak neki a munkának. A tizedik évfordulóra a kis csapat hatalmas, több ezer tagot számláló intézménnyé fejlődött és a Balatonnal, valamint a fürdőüggyel kapcsolatos kérdésekben már olyan morális tekintély, amelyet még a legmagasabb körökben is méltányolnak. Emellett élvezi a Balaton-melléki nép bizalmát és szeretetét, tőle várja vágyai teljesülését. Természetesen ez nem magától jött, hanem szorgos munka eredménye. Az elnökség és a választmány „tiszteletreméltó balatoni férfiak” társasága, valamennyien lelkes apostolai a Balaton felvirágoztatása nagyon fontos ügyének. A Balatoni Szövetség tízesztendős történetéből mindenki láthatja, hogy „ami a Balaton mellett fontos kérdés az utolsó években felmerült, annak bölcsőjét rendszerint a Balatoni Szövetség ringatta.” A tízéves visszatekintés egyúttal összefoglalása az eddig végzett munkának, amit a beszámoló jelentés igen részletesen kifejt. Fejezetenként rövid, kivonatos áttekintéssel képet kaphatunk erről a hatalmas munkáról.

A vezetőség.

A megalakulásra mint már szó esett róla, 1904. augusztus 11-én került sor. Az előzetes alapszabály szerint legalább 50 fő kellett ehhez, miután 75 fő jelentkezett, azonnal kimondták megalakulásukat. Az első választmányi ülést 1904. november 16-án tartották meg, ahol bemutatták a jóváhagyott alapszabályokat. Az 1905. december 17-i választmányi ülésen részvéttel emlékeztek meg Bélaváry-Burghard Konrád elnök és Széchenyi Imre tb. elnök elhunytáról. Az 1907. január 17-i közgyűlésen Cséplő Ernő közgazdasági írót bízták meg a titkári teendők ellátásával. 1908. február 24-én tartott választmányi ülésen jelölték tiszteletbeli elnökül Batthyány Lajos grófot, akit a következő, 1908. június 29-én Siófokon tartott ülésen meg is választottak e tisztségre. Itt határozták el a Balatoni Szövetségi iroda felállítását, 1909. július 25-én Balatonalmádiban tartott közgyűlésen alapszabály-módosítást fogadtak el annak érdekében, hogy a Szövetség szélesebb arányú tevékenységet fejthessen ki. Ekkor választották meg dr. Óvári Ferencet ügyvezető alelnökké.

1913. január 19-én Budapesten tartott közgyűlésen a tagsági díjak vonatkozásában módosították az alapszabályt valamint tekintettel a jelentős taglétszám növekedésre a választmányi tagok számát százra emelték fel. A jubileumkor a vezetőség egyrészt az Elnökségből, másrészt Igazgató választmányból állt. Az Igazgató választmány megoszlik: I. választott tagokra, II. hivatalból választmányi tagokra, III. tiszteletbeli tagokra. A hivatalból választmányi tagok voltak a három megye tisztségviselői, főispán, főszolgabíró, országgyűlési képviselők, akiknek a választókerületük a Balatonnál volt, az érintett településeken működő fürdőegyesületi elnökök, főorvosok Balneológiai Egyesület főtitkára stb.

A szövetségi tagok.

A Balatont 20-25 éve „fedezték fel” és lelkes emberek Siófokon, Almádiban, Révfülöpön, Balatonberényben, Szepezden és Fonyódon megkezdték az úttörő munkát. Mozgásba lendült az egész Balaton-part, megalakultak a fürdőhelyek, nyaralók kezdtek épülni. Ezzel újabb erőre kapott a Szövetség és sikereinek növekedésével együtt járt a taglétszám bővülése is. A jubileumi beszámoló időpontjában a Balaton-parti megyékből az alábbi taglétszámok voltak, a megyére eső Balaton-part nagyságának sorrendjében: Zalából 729, Somogyból 327, Veszprémből 323 tag, ugyanekkor a budapesti tagok száma 532 főt tett ki. Alig volt az országnak megyéje és városa, ahonnan ne lett volna tagja a Szövetségnek. A külföldi tagok száma mindössze 26 volt.

Vízi munkálatok.

Külön kiemelték Kvassay Jenő miniszteri tanácsos tb. választmányi tag tevékenységét, akinek szakmája volt a vízi építés és alapító tagja volta szövetségnek. A mocsaras részek lecsapolását megindították., a nádasok kiirtását vették tervbe. Ma ezek elborzasztóan hangzanak, de akkoriban még a Balaton partján körben csaknem folyamatosan nádasok voltak.

1906. július 22-én Keszthelyen tartott választmányi ülésen felterjesztést intéztek a Földművelésügyi miniszterhez, Darányi Ignáchoz annak érdekében, hogy a balatoni kikötőket vegyék állami kezelésbe és kellőképpen építsék ki; mert már nem felelnek meg az igényeknek. 1910 szeptemberében megtörtént a Nagyberek lecsapolása. Az állami kezelésbe vett kikötők egységes terveinek és kivitelezésének biztosítása érdekében létrehozták a „Balatoni kikötők m. kir. Felügyelőségét” aminek vezetője K. Nagy József főmérnök lett.

Balatoni hajózás.

A balatoni hajózás állapota nem kifogástalan, amint ezt finoman megfogalmazták. A Balatonra legalább kilenc személyszállító hajó kellene, de az elmúlt évig csupán négy volt és az ötödik az elmúlt év során, a Szövetség kérelmére, a kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszterek jóvoltából került vízre. Legfőbb panaszok: kevés a járat, célszerűtlen a menetrend, drága a viteldíj. A panaszok ma is aktuálisak (1914-ben), de a Balatontavi Gőzhajózás Rt. anyagi ereje elégtelen a gyökeres változtatásra. A Szövetség emlékiratot nyújtott be ez ügyben a Kereskedelemügyi miniszterhez, aminek az eredményeképpen értekezletet fognak összehívni valamennyi érdekelt részvételével.

A vasút.

A somogyi parton régóta van vasútvonal, a zalai-veszprémi oldalon azonban hiába vártak erre évtizedekig. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter 1907. február 14-én előterjesztette törvényjavaslatát, amelynek előadója dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a Balatoni Szövetség alelnöke volt. A kormány elhatározását jelentősen befolyásolta az, hogy az 1906. június 22-én Keszthelyen megtartott választmányi ülés, egy 3600 főt képviselő küldöttségszervezését határozta el, amelyet a Szövetség elnöksége vezetett volna kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszter elé.

A balatoni körút.

1907. július 7-én tartott ülésen határozták el e témában a kereskedelmi miniszterhez történ6 felterjesztést. Válasz szerint a költségek miatt nem reális a megvalósítása, de a Szövetség tovább buzgólkodott és 1912. december 16-i ülésén már jelentés hangzott el, miszerint a miniszter a balatoni körút építését elhatározta és az első Siófok-Balatonföldvár szakasz sürgős kiépítésére intézkedett. Legutóbb a Szövetség azt kérte a minisztertő1, hogy az északi parton a teljesen hiányzó Badacsony-Révfülöp és Vörösberény-Kenese közötti szakaszok megépítését indítsa el.

Az élelmezés.

Az idegeneket nemcsak idecsalogatni, hanem megfelelően élelmezni is kell – hangoztatták -, ennek érdekében sokféle mozgalmat indított el a Szövetség. Legjobbnak a szövetkezeti alapon megoldott élelmezés látszott. Úgy gondolták, hogy Boglár, Siófok és Füred központokkal nagyobb értékesít6 szövetkezeteket, illetve zöldségtermelő telepeket kell létrehozni. Nem tudtak minisztériumi segítséget elérni, ezért a Szövetség kibérelt a Veszprémi Káptalan Siófok melletti birtokán 30 hold területet 12 évre, a Földművelésügyi Minisztérium pedig a berendezésre szükséges költségeket engedélyezte. Bolgár rendszerű kertészkedésre vállalkozó családokat kerestek. Nehezen indult, de már hatodik esztendeje folyik a munka és kedvezően hat a piaci árakra. A Szövetség közbenjárt, hogy minden olyan fürdőhelyen, ahol 500 fürdővendég nyaral, piaci napok legyenek rendszeresítve és gondoskodtak arról is, hogy ezeket a hatóságok ellenőrizzék.

A nép nevelése.

A Szövetség a fürdőidényen kívül, ősztől tavaszig folytatja tervező és elő- készítő munkáját. Előadói faluról falura járva mutatnak rá a tapasztalt hibákra, felajánlva támogatásukat a kijavításukra. Több ezer gazdasági füzetet osztottak ki és arra törekedtek, hogy minden községnek meglegyen a maga jól berendezett kis könyvtára, amelyet nyáron a vendégek is igénybe vehetnek. 1914-ben már 25 könyvtár működött a Szövetség felügyelete alatt.

A háziipar fejlesztése és terjesztése.

Téli feladat a háziipar fejlesztése a Balaton-vidéken, a nyári munka pedig a terjesztésé. A Szövetség fontosnak tartotta, hogy magyar kézből kikerült tárgyak legyenek elsősorban kaphatók. Hét éve folyik a munka váltakozó sikerrel, több helyen próbálkoztak árusítással, 1914-ben éppen Badacsonyban és Almádiban. Egymás után rendezték a téli hathetes tanfolyamokat, amelyeket azután megismételtek. Így 12 községben, több éven át 6-8 hetes tanfolyamokon 450 háziiparost képeztek ki. Ezután azon fáradoztak, hogy őket egy nagy termelőszövetkezetbe tömörítsék és az értékesítő mozgalmat fejlesszék.

A Szövetség kiadványai.

Mindjárt a megalakuláskor sokezer példányban kívánták kiadni a Balaton fürdőinek ismertetését. Saját anyagiak híján átiratot intéztek a fürdőtelepekhez, hozzájárulásukat kérve: Kevés sikerrel járt ez, mert csupán Aliga, Almádi, Alsóörs és Révfülöp jelentkezett anyagiakat ajánlva. Ezért csak 1912-ben sikerült az első ingyenes kalauzt 60.000 példányban megjelentetni. Az 1908. évi első köz- gyűlés határozta el a BALATON című folyóirat megindítás át, ezzel fűzve szorosabbra a kapcsolatot a Szövetség és a tagok között. 1914-ben már havonta jelent meg és benne évente 2-300 kép látható a Balaton legszebb tájairól.

Több tájékoztató füzetet adtak ki, de ezen felül tudományos igényű kiadványokat is megjelentettek. Például dr. .Lenkei Vilmos Daninak, Almádi fürdőorvosának sokévi búvárkodását összefoglaló művét, „A Balaton, mint gyógytényező” címen, 1911-ben elindították a „Magyar Tenger” című idénylapot, százezer példányban adtak ki képes levelezőlapokat. 120.000 példányban hozták forgalomba az 1913. évi balatoni plakátverseny díjat nyert alkotásaiból, a hatféle levelezőlapra alkalmazott képet, illetve plakátot.

A Szövetség alkotásai.

A siófoki zöldségtermelő telep létrehozásán kívül sok minden egyebet is megvalósítottak. Többek között megkezdték a források rendbehozatal át, aminek során elsőként a Gyenesdiás határában levő Szent János forrás készült el. Két kisebb forrás rendbehozatal mellett 1913-ban befoglalták a vörösberényi Malomvölgyben levő Ferenc-forrást. Badacsonyban turista menedékházat emeltek, múzeumot rendeztek be a Kisfaludy-ház egyik szobájában, mindkettőt Esterházy Miklós jóvoltából.

Mit mozgatott még a Szövetség?

Tekintettel arra, hogy a Szövetség figyelme mindenre kiterjedt, csak nagyon kivonatosan lehet néhány dolgot megemlíteni. Mindjárt megalakulásukkor elkezdték a fásítási programot, amelynek során elérték, hogy a megyék a közutak fásítását elrendelték. Szorgalmazták az utak fejlesztését, amely különösen nehezen ment Almádinál, mert a két megye találkozásától a zalaiak nem akarták továbbépíteni az addig elkészült Vörösberény-Alsóőrs-Lovas összekötésére tervezett utat. Eredményesen foglalkoztak az akarattyai szilfa védetté nyilvánításával, a badacsonyi bazaltorgonák megvédésével és megkeresésük alapján a Földművelésügyi Miniszter megbízásából Lóczy Lajos professzor tett javaslatot a megoldásra. Nagyon fontosnak tartották a fürdőtörvény megalkotását, amelynek lényege az lett volna, hogy a magyar fürdőket is olyan kedvezményben részesítés. Mint az ipari vállalatokat, továbbá szükségesnek tartották a hitelkérdést rendezni, „mert a magyar fürdőknek egyéb bajuk nincs, csak a tőkeszegénység” szögezték le álláspontjukban.

Az idegenforgalom emelése érdekében való munkálkodás volt az egyik legjelentősebb része a Szövetség tevékenységének. Alapvetően szorgalmazták a Balaton ifjúsággal való megismertetését és minden tavasszal, minden iskolához kiküldték felkérésüket arra vonatkozóan, hogy idehozzák tanulmányi kirándulásra a diákokat, akik részére jó és olcsó szállásról, vezetésről és ellátásról a Szövetség gondoskodik A kongresszusok figyelmét mindig felhívta a Szövetség a Balatonra annak érdekében, hogy a külföldi résztvevők megismerve a tájat, jó hírét elvigyék és ezzel propagandát fejtsenek ki érdekében.

Az évfordulóra készült jelentés nem térhetett ki a mindennapi aprómunka ismertetésére. Egy azonban világosan kiolvasható az elhangzottakból, nemcsak a Szövetség anyagi lehetősége volt a mozgató rugó. Ha csupán erre tudott volna támaszkodni, akkor egy töredéke valósulhatott volna meg az elképzeléseknek. Az illetékes döntéshozókat, elsősorban a minisztériumokat, leveleikkel és személyes közbenjárásukkal bírták rá a Szövetség fejlesztési elképzeléseinek megvalósítására.

Az elkövetkező háborús évek, majd az azt követő válságos időszak, gazdasági recesszió, a Szövetség lehetőségeit jelentősen csökkentette. A háború alatta a sebesült katonák balatoni üdültetését szervezték, valamint a vöröskeresztes intézmények létrehozását segítették elő. Jól érzékelhető a húszas évek elejére kialakult helyzet a Balaton folyóiraton, mert például 1922. december 1-én 9-12. szám összevonva jelent meg, csak 12 oldalból állt egyetlen kép nélkül, silány minőségű papíron.

A Szövetség 1925-ös évről szóló jelentése már némileg kedvezőbb helyzetről ad számot. Jelentős eredményeként említik, hogy közbenjárásukra eltörölték a nyári lakásokra kivetett fényűzési adót. Ennek ellenére megállapítják: „Messze van még az idő, amikor a középfizetésű tisztviselő család heteket tölthet a Balaton mellett, de annyit már elértünk, hogy egy-lét hétre eljöhetnek olyan családok is, akik egy évtized óta nem gondolhattak a megszokott balatoni nyaralásra.”

1927 januárjában indul a Balaton című folyóirat huszadik évfolyama, megemlékezve a nehéz időkről, hangsúlyozva: „ha gyérebb kiadásban, kisebb tartalommal is, de azért állandóan megjelentettük, hogy a tagokkal való kapcsolatot fenntartsuk és az elcsüggedt lelkekbe és karokba új erőt öntsünk.” Megemlítik, hogy több mint tíz évig jóformán minden építő tevékenység állt és csak most kezd indulni valami, ezért reménykednek a jobb idők eljövetelében.

1927 májusában készült el Balatonfüreden az 1926-ban alakított „Balatoni Szövetség Üdülőház Szövetkezete” által tervezett épület. Ez a többszintes nyaralóház a szövetkezet tagjainak biztosította a nyári Balaton-parti pihenést. Az épületet Rados Jenő építész, később műegyetemi tanár tervezte, aki a Balaton folyóirat 1927 év májusi számában megjelent előterjesztésében javaslatot tesz a balatoni fürdőhelyek rendezési terveinek elkészítésére. A szövetkezeti nyaraló sikert aratott, mert 1928 őszén már Medgyasszay István műépítész készíti az újabb, az előzőnél nagyobb épület tervei, ami sajnálatosan nem valósult meg.

A Szövetség fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából azt tervezték, hogy az ünnepi közgyűlést 1929. szeptember 8-án déli 12 órakor, a három megye találkozási pontjában, a Balatonon tartják meg. Itt találkozott volna a három különböző helyről indult hajó, amelyeknek a fedélzetein akarták ünnepelni a neves évfordulót. A kitört vihar mindhárom hajót a füredi kikötőbe kényszerítette, így az ünnepséget végül a szárazföldön kellett megtartani.

Az 1930. szeptember 27-i választmányi ülésen már eredményekről szóltak a beszámolók. Sikeresek a háztartási tanfolyamok, a Szövetség előterjesztése nyomán épül a balatoni körút és a hozzá betorkoló egyéb utak. A kereskedelemügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy 1931-től turista körutazási jegyek lépnek érvénybe, előmozdítandó az idegenforgalmat. Magától értetődően ezt is a Szövetség intézte el.

Balatonfüreden 1933. augusztus 26-án megtartott ülésén a Szövetség Közgazdasági Szakosztályának elnöke, Iklódy-Szabó János, határozati javaslatban terjesztette be a Balatoni Nemzeti park tervezetét. Ennek értelmében 3 kilométer széles parti sáv képezné a Nemzeti Parkot. Az előterjesztés részletesen kifejtette az elképzelést, amelyet a kormány elé kívántak terjeszteni. A vita során pro és kontra érvek hangzottak el, ami az ügy jelentőségénél fogva természetes volt.

1934. január 6-án a Szövetség Közgazdasági Szakosztálya Balatonfüreden tartott ülésén, Iklódy-Szabó János teljes részletességgel terjesztette elő, a Balatoni Nemzeti Park tervét, elfogadásra és egyben a Balatoni Intéző Bizottság elnökéhez való felterjesztésre ajánlva. A mindenre kiterjedő, gondos elemzést, tárgyilagosságot és sok statisztikai adatot tartalmazó irat elfogadását nagyon remélték a szakosztály jelenlevő tagjai.

1935 nyarán a Balatoni Szövetség Veszprém városával karöltve szervezete meg a Bakony és a keleti Balaton ünnepi heteket. Iklódy-Szabó János így fogalmazott:

„A Balatoni Szövetségnek az a terve, hogy a keleti Balaton, Veszprém és Bakony propagálása érdekében, a múlt évben Keszthelyen rendezett ünnepi heteket ez évben Veszprém központtal rendezi meg. A gondolat …nagy visszhangot keltett… a kormány elnöke maga is nagy örömmel fogadta a tervet. „

1935. július 15-én Iklódy-Szabó János a rádióban előadást tartott „A Balaton és a bakonyi ünnepi hetek” címmel, ezzel jelentős propagandát fejtett ki a siker érdekében, amit szinte garantált a kitűnően megfogalmazott előadás.

1936. április 28-án a Gellért Szállóban óriási lelkesedéssel megalakították a „Balatoni Egyesületek Szövetségét”. A korábbiakban kialakult az a vélemény, hogy a Balaton-parti egyesületeknek budapesti központtal kellene tömörülniük és így erőiket egyesítve eredményesebben dolgozhatnának. A Csúcs-szövetség megalakítását azért is indokoltnak látták, mert már a hivatalos megalakulás előtt majd minden parti település jelezte belépési szándékát. Úgy gondolták, hogy a Balatoni Szövetség is pártolólag áll mellé az átfogó szövetkezésnek.

1937. májusában a Szövetség bensőséges ünnepséget rendezett dr. Óvári Ferenc tiszteletére. Ennek helye a tízéves fennállását ünneplő Szövetségi üdülőházban volt. Ugyancsak ebben az épületben tartották meg 1938. január 31-én választmányi ülésüket, aminek fő témája a Szövetség igen nehéz anyagi helyzete volt. A vitában felszólaló Iklódy-Szabó János, a Balatoni Egyesületek Szövetségének társelnöke, a két szervezet szorosabb együttműködésében látta a Balatoni Szövetség fennmaradásának biztosítékát. A Szövetség fennmaradt, azonban munkássága kevésbé volt látható, nyilván az új szervezet vette át az irányítást és Budapestrl’ő1 szervezve tevékenységét, sokkal nagyobb sajtóvisszhanggal rendelkezett.

1939. szeptember 9-én megtartott választmányi ülésen jelentés hangzott el eddigi munkájukról, amit így összegeztek: ,,35 esztendő alatt le nem tettük egyszer sem az eszme lobogóját. Ha változtak a körülmények, változott a mi tevékenységünk is, de megállás nem volt és megállni ezután sem akarunk. ”

1940. tavaszán memorandummal fordultak a Földművelésügyi Minisztériumhoz munkáslakások építésének szükségessége tárgyában. Eredményes volt az akciójuk, mert 1941 tavaszán felavatták az első munkáslakásokat Balatonfüreden. A háborús évek problémái és korlátozott lehetőségei rányomták bélyegüket mindenre és nyilván egyre kevésbé volt fontos a Balaton fejlesztésének munkája.

1944. januárban vezércikkben emlékeztek meg a Balatoni Szövetség fenn- állásának negyvenedik évfordulójáról. Nagyon rövid áttekintést ad a cikk a kezdetekt61 az évfordulóig eltelt időről. Töretlen lelkesedésüket híven tükrözi egy ebbő1 kiragadott mondat: „A film lepergett, de a munka nem szünetel egy percre sem, még nagyon sok feladat áll előttünk, folytatjuk a munkát azzal a hittel és szeretettel, amire az elődök tanítottak. „

FÜGGELÉK

Néhány mondat a Fürdőegyesületekről.

A Balatoni Szövetség történetét nem tárgyalhatjuk úgy, hogy ne essék szó a Balaton-menti településeken megalakult és hosszú éveken át működött Fürdőegyesületekről. Nem csak azért mert történetük közel azonos időszakot ölel fel, hanem azért is, mert szorosan együttműködtek a Balatoni Szövetséggel. Ezt igazolja és jelentőségüket mutatja, a Fürdőegyesületek elnökei hivatalból tagjai voltak a Balatoni Szövetség választmányának.

Egyes Fürdőegyesületek még a Balatoni Szövetség megalapítása előtt jöttek létre egyrészt folytatva és pótolva az 1894-ben megszűnt Balaton Egylet munkáját, másrészt jelezve, hogy szükség van egyesületekre a Balaton fejlesztése érdekében. A Balatoni Szövetség megalakításával nem szűnt meg tevékenységük, hanem a Szövetséggel együttműködve folytatták, akkori kifejezéssel élve a „Balaton Kultusz” kiterjesztését.

Néhány adatot érdemes megemlíteni a fürdőegyesületek megalakulásának időpontját illetően. 1894 Fonyód-Bélatelep, 1899 Balatonberény és Révfülöp, 1900 Hévíz (két egyesület), 1902 Balatonmáriafürdő, 1904 Balatonboglár és Balatonlelle, 1906 Fonyód Községi Fürdőegyesület, 1908 Balatonszemes (Falu Szemes), 1909 Alsóőrs, 1910 Balatonszárszó, 1913 Zamárdi és Fonyód Sándortelep, 1914 Siófok, 1920 Balatonudvari, 1927 Balatonfűzfő, 1930 Vonyarcvashegy, 1932 Balatonfenyves.

A fürdőegyesületek működéséről a fonyódi fürdőegyesületek történetének vázlatos áttekintésével kaphatunk képet. A helyi sajátosságokat leszámítva tevékenységük lényege minden településen közel azonos lehetett, hiszen céljaik a Balatont illetően megegyeztek. Fonyód a XIX. század második felében a vasút megépítése után kezdett mint fürdőtelep élni. A Balaton partján hosszan elhúzódó településen több fürdőegyesület alakult, amelyek egymást kiegészítve működtek. Alakulásuk sorrendje a következő volt. 1894 Bélatelep, 1906 Községi 1913 Sándortelep 1929 Alsó-Bélatelep és 1932 Fonyódliget.

A fonyódi Községi Fürdőegyesület 1906. augusztus 26-án alakult meg. Elnöke Berzsenyi Sándor tisztiorvos, alelnöke Szalay Ödön, titkára Gara József, pénztárosa Rosenberg Simon szállodatulajdonos, jegyzője Török Pál tanító, telepfelügyelője pedig Tóth Ferenc lett. A helyi civil társadalom gyengesége miatt városi értelmiségi és államigazgatási egzisztenciák kapcsolódtak be a Fürdőegyesületek életébe. Az Községi . Fürdőegyesület madárvédelmi ültetvényt létesített gróf Zichy Béla által adományozott területen 1913-ban a Balatoni Szövetséggel együttműködve.

Az 1913-ban alakult Sándortelepi Fürdőegyesület elnöke dr. Masznyik Endre a Teológiai Akadémia elnöke lett. Fürdőkabinokat kívántak létesíteni a parton, amit a Földművelésügyi Minisztérium elutasított. Nem sikerült nekik a partszakasz tervezett rendbetétele, a kikötő fenntartásához kért hitelt sem kapták meg, ezek kudarcot jelentettek számukra. Az 1930-as évek elején a Kikötő Felügyelőséggel több területhasználati szerződés kötöttek. A fürdőévad meghosszabbítását szorgalmazták különböző elképzeléseik volt e tekintetben.

Fonyód mindegyik fürdőegyesülete külön-külön munkálkodott a település egyes területrészein és ennek megfelelően különböző eredményeket könyvelhettek el, néhány kudarc mellett. Fonyód fejlődésének egyik fő mozgató rugója volt a Bélatelepi Fürdőegyesület, melynek egyik alapító tagja dr. Szaplonczai Manó tisztifőorvos volt. Dr. Szaplonczay tagja volt a Balatoni Szövetség választmányának, emiatt közvetlenebb kapcsolata volt a Fürdőegyesületnek a Szövetséghez.

1939-ben a négy fonyódi fürdőegyesületnek 437 tagja volt. Az egyesületek tagjai csaknem 50 %-ban értelmiségi, főleg villatulajdonos volt. A háború utolsó éveiben a belföldi vendégek száma megcsappant, külföldi pedig egy sem akadt. Ezekben a háborús években az egyesületek szerepe jórészt formálissá vált. A háború utáni években a fürdőkultúra szétesett, a fürdőegyesületek is felbomlottak, illetve megszüntetésre kerültek. A balatoni turizmus csak lassan kezdett ébredezni és a Fürdőegyesületek az 1980-as évek végén, az 1900-as évek első felében kezdtek újjáalakulni, például Balatonfűzfőn 1994-ben.

Schildmayer Ferenc