a Balatoni Szövetség honlapja

A Balatoni Szövetség története 1904-1945

BALATONI SZÖVETSÉG TÖRTÉNETE

Dr. Óvári Ferencnek

A Balaton-kultusz apostolának

Nemes, munkás életének
Javát neki áldozod.
Vedd szívesen, ha itt érte,
Pannónia szép tündére
--Sebekért vigasztalásul—
Múzsám karján eléd járul
S hálásan rád mosolyog…
L.(ampért). G.(éza).

„Akik ma is, nem mindig jogtalanul elégedetlenek a Balaton vidékének idegenforgalmi szempontból tekintett állapotával; fogalmuk sincs arról a munkáról amelyet félszázadon át végezni kellett a Balaton körül, hogy máig elért (végzetes válságos esztendők által megszakított) haladás létrejöhessen.” Olvashatjuk Sziklay János „Mit csinált a Balaton Egylet?” című 1935-ben kiadott, „Adatok a Balaton-vidék történetéhez„ alcímű munkájában. Valljuk be, bizonyos értelemben jelenleg is időszerűek Sziklay mondatának egyes megállapításai.

A Balatoni Szövetség történetét nem lehetséges a megelőző szervezetek, vagy egyes személyek, többnyire áldozatos tevékenységének említése nélkül ismertetni. Egyrészt a Balatoni Szövetség megalakulását megelőzően létrejött különböző, lényegét illetően azonos célokat megfogalmazó fürdő- és egyéb egyesületek, másrészt a Szövetség megalakítását előkészítő tevékenység megismerése alapja a történetnek.

A Balatonnal kapcsolatos gondok és problémák már az 1800-as években, főleg azok második felében jelentkeztek, ugyancsak ettől kezdve számíthatjuk a Balatonhoz kötődő fejlesztések kérdését. Egyre nagyobb mértékben foglalkoztatta az illetékeseket, közülük is inkább az akkor Zalai partnak nevezett északi partiakat a Balaton jövője, aminek érdekében nem keveset tettek is. Igen fontos esemény volt a Balaton déli partján megépült vasút 1861. április 1-én történt megnyitása. Nem kevesebb jelentőséggel bírt a szabályozott Sió-csatorna 1863. októberi felavatása. Ez tette lehetővé a Balaton szintjének szabályozását, aminek véghezvitelére több társulat is alakult. A megnyitó beszédből néhány gondolatot érdemes idézni, ami tájékoztat jelentőségéről: „… másrészről hajózási, így országos közlekedési szempontok egy valóban nagyszerű, s biztos, kikötő is rendeltetett építeni azért: hogy annak segélyével nagyobb szelek alkalmával, az illető hajók tökéletes menhelyet találjanak, és a Balaton-Füredi vendégeknek, miután a fürdőhely hazánknak kétségtelenül egyik leghíresebb és leglátogatottabb pontja megszereztessék azon kényelem: miszerint a déli vaspályáról Siófoknál leszállva, ott közvetlenül a balatoni gőzösre léphessenek át.”

E néhány sor rávilágít a Balaton és környéke helyzetére az 1860-as évek elején. Már a reformkorban nagy vendégforgalmú Balatonfüred az északi Balaton-parton csak kocsival volt elérhető, a vasúti összeköttetést Budapesttel a Balaton egyetlen gőzhajója, a Kisfaludy biztosította. Nyilvánvaló, hogy ez időtől kezdve folyamatosan jelentkezett az igény az északi parti vasút megépítésére. Több kötetre való újságcikket, felhívást, híradást jelentettek meg különböző újságokban, elsősorban az érintette terület, Veszprém és Zala vármegyék lapjaiban. Számtalan írásban, vagy értekezleteken jelenik meg egy olyan egyesület, vagy szervezet létrehozásának igénye, amelyik felkarolná a Balaton fejlesztésének ügyét minden vonatkozásban, de mindenkor kiemelten említve a vasút hiányát és az északi part ebből származó gazdasági, vendégforgalmi hátrányát.

 Többek között a Veszprém című hetilap 1877. október 7-én megjelent számának vezércikke is foglalkozik ezen kérdéssel, egyben felhívással fordul az érdekeltekhez a „Balaton Egylet” megalakítása érdekében. A lényeget tekintve a hetilap december 9-i számában megjelent újabb felhívás megismétli ezt az óhajtást.

A Balatoni Szövetség történetét vizsgálva nem hagyhatjuk ki az egyik legfontosabb „előd” szervezetet, az 1882. augusztus 24-én Balatonfüreden megalakult Balaton Egyletet, mert valójában az ő munkájukat folytatta a Balatoni Szövetség, a kornak megfelelően kiterjesztve és korszerűsítve. A megalakulásról a Pesti Hírlap 1882. augusztus 25-i számában így tudósított: „A Balaton Egylet alakuló közgyűlése ma délelőtt tartatott meg a gyógyteremben, szinte meglepő lelkesedés mellett. A közgyűlés délelőtt és délután tartott ülésén letárgyalta az alapszabály-tervezetet és megválasztotta a tisztikart.” Különböző szakosztályokat is választottak az irodalmi szakosztály elnöke Jókai Mór lett, aki mint füredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen.

A Balaton Egylet közel 12 évig működött, nem kevés problémával terhelt időszak volt ez. Nem egy esetben át akarták alakítani, más arculatot adni neki, szervezeti módosításokat hajtottak végre ám mindezek kedvezőtlenül befolyásolták az eredetileg kitűzött célok megvalósítását. 1891. augusztus 2-án Balatoni Kultúregyesületté alakult át, ami lényegében fúziót jelentett a Dunántúli Közművelődési Egyesülettel. Korabeli értékelés szerint a Balatoni Kultúregyesület alapszabálya szinte a régi Balaton-Egylet alapszabályával megegyező volt. A sok nehézséggel küszködő Balaton Egylet utolsó rendezvénye volt az 1894. február 2-án Budapesten megrendezett Balaton bál, majd rövidesen kénytelen volt teljes egészében beleolvadni a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe. „Így kellett eltemetni a nagy eszmét egy egész évtizedre” írta Sziklay János az előbbiekben említett művében. A Balaton Egylet több mint egy évtizedes tevékenységét bemutatni nem lehetséges e rövid írás keretében és talán nem is indokolt a Balatoni Szövetség történetének ismertetésében, de azért fennállásának néhány jelentősebb eseményét fel kell idéznünk.

Megindította a rendszeres sajtópropagandát, közönséget toborzott a Balatonnak, megrendezte az első termény-, bor-, szőlő-, gyümölcskiállításokat, megindította az új gőzhajózás létrejöttének előmunkálatait. Kiadta az első balatoni tájékoztatót Sziklay János tollából, „Balatoni Kalauz. Kézikönyv Turisták és Fürdőzők számára” címen, amelyik 1889-ben jelent meg Budapesten. Ez a 150 oldalas könyvecske volt az első és egyben az utolsó száma a Balaton Egylet hivatalos értesítőjének, amit előzetes terveik szerint folyamatosan szándékoztak kiadni. Tartalma megfelelt a címében megfogalmazott ajánlásnak, mert ténylegesen az első ismertetője volt a Balaton tágabb értelemben vett környékének, miután Sümeg és Veszprém települések bemutatására is kiterjedt.

A Balatoni Szövetség megalakulásáig még közel tíz év volt hátra, ami nem múlt el esemény nélkül a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket illetően. Számtalan cikk és egyéb írásmű jelent meg ebben az intervallumban, mindannyian sürgették a Balatonnal kapcsolatos gondok megoldását, az ehhez célszerűen alakított egyesület, vagy hasonló szervezet létrehozásán keresztül. Közülük kettőt külön is érdemes megemlíteni. Nevezetesen a Veszprémi Hírlapban megjelent két cikk, 1898 január 23-án és ennek folytatásaként január 30-án „Balaton Egyesület” és „A Balaton-Egyesület kérdéséhez” címmel. Mindkét írás több oldalról megvilágítva, hosszan fejtegeti az egyesülés szükségességét, kezdve a háziipar megteremtésétől az „..oly régóta vajúdó, Keszthelyről Veszprém felé vezető balatonmelléki vasút ügyét” előbbre vivő munkálkodásig. Minden a témával összekapcsolható újságcikk, illetve bármilyen írás legfontosabb igényként az északi Balatonparti vasút megépítését fogalmazta meg, ami abszolút mértékben érthető volt, miután a déli parton már közel. 40 éve közlekedtek a Déli Vaspálya Társaság szerelvényei.

Láthatóan mindjobban megerősödött a szándék, hogy valamilyen egyesület létrehozásával egyesítsék erőiket a gondok megoldása érdekében. 1904. március 19.-én a budapesti Royal Szálló magyar szobájába Siófok és Almádi községek fürdőkonferenciát hívtak össze. Ezen dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő vetette fel a gondolatot, hogy meg kellene alakítani a „Balatonmelléki Fürdők Szövetségét”. A jelenlevők között nagy tetszést aratott a gondolat és mindjárt el is határozták megvalósítását. Felkérték dr. Perger Ferenc, dr. Fittler Dezső, dr. Szaploncai Manó, Lingl Valérián és Várady Gyula urakat, hogy Dr. Óvári elnök- lete alatt alakítsanak bizottságot az alapszabályok kidolgozására. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a nyár elején Siófokon alakuló közgyűlést tartanak. A Royal Szállóban tartott értekezleten egyébként 27 személy volt jelen Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tag elnökletével.

 1904. június 22-én Tallián Béla földművelésügyi miniszter a felmerült problémák, valamint azok számtalan sajtóvisszhangjának hatására értekezletet hívott össze Balatonfüredre. Meghívót kaptak a fürdőtulajdonosok, a parti birtokosok, a Balaton áradásai következtében veszélyeztetett területek gazdái, Somogy, Veszprém, Zala vármegyék főispánjai, a közigazgatás főbb tisztviselői, gazdasági egyletek képviselői, a Balatoni Halászati Részvénytársaság képviselői, műszaki és vízépítési szakemberek, tehát mindazok, akik a Balaton vízszintjének meghatározásában érdekelve voltak.

Az egyéni, birtokosi érdekeken túlmenően a balatoni fürdőhelyeknek is nagyon fontos volt a kérdés rendezése, mert például az előző 1903-ik évben a somogyi oldalon 6-700 méterre a parttól csak térdig ért a víz és az északi part fürdői is rossz helyzetbe kerülve, különböző műszaki megoldásokat javasoltak. Lóczy Lajos egyetemi tanár is részt vett az értekezleten, akinek előadása az értekezleti disszertációk koronáját képezte, melyért nemcsak zajosan megtapsolták, hanem jegyzőkönyvi köszönetet is szavaztak a népszerű tudósnak. olvasható az igen részletes tudósításban.

Ilyen előzmények után, 1904. augusztus 11-én délután került sor a nagyjelentőségű eseményre, a Balatoni Szövetség megalakítására. A Szövetség céljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását. A Szövetség tiszteletbeli elnökévé Széchenyi Imre grófot, a minden nemes célért küzdő férfiút választották meg. Az egyik alelnök pedig dr. Óvári Ferenc lett, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Balatoni Szövetség megalakításában, valamint az azt megelőző előkészítő munkák során. Az esemény jelentőségét aligha szükséges külön méltatni, helyette álljon itt a Veszprémi Hírlap tudósítójának részletes beszámolója, aminek alapján érzékelhető a Szövetség megalakulásának méltán nagy jelentősége.

A Balatoni Szövetség folyó hó 11-én délután tartotta Siófokon alakuló közgyűlését, amelyen igen nagy számban jelent meg a három balatoni vármegyének, Zala, Somogy, és Veszprém vármegyéknek előkelő közönsége. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő nyitotta meg az ülést és üdvözölvén a jelenvoltakat, Széchenyi Imre grófot kérte fel az ülés vezetésére.

Óvári ezután ismertetve az egyesület célját, az egybegyűltek éljenzése között a szövetséget megalakultnak jelentette ki. Tárgyalás alá vették ezek után az alapszabályokat, majd pedig a választásokat ejtették meg a következőképpen: Tiszteletbeli elnöknek megválasztották Széchenyi Imre grófot, elnöknek Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tagot. Alelnökök lettek: Széchenyi Viktor gróf, dr. Óvári Ferenc és Szűcs Béla. Titkár lett: dr. Kovács Dénes,, pénztáros: Várady Gyula, ellenőr: Getső Ignác. Azután a 45 tagú választmányt alakították meg, melynek tagjai:

Somogyvármegye részéről: Tallián Béla, Sárközy Béla, gróf Hunyadi József, Márffy Emil, Gaál Gaszton, Babarczi Schwarzer Ottó, Sümegi Vilmos, Szaplonczay Manó, dr. Fittler Dezső, Csorba Ede, Rózsa Károly, Lehner Vilmos, Bernáth Kálmán, dr. Svastics Nándor, Szupits Dezső.

Veszprémvármegye részéről: Kolossváry Dezső, Koller Sándor, Tóth Ede, Jánosi Ágoston c. püspök, Kenessey Miklós, Belák István, dr. Edvi Illés Károly, dr. Perger Ferenc, Kerényi Andor, Mészöly Gyula, dr. Vadnay Szilárd, B. Bárdossy Imre, Horánszky Lajos, Révész Antal, Mihálkovics Tivadar.

Zalavármegye részéről: Hertelendy Ferenc, Csertán Károly, Háry István, Dezsényi Árpád, dr. László Mihály, Wiriusz Vince, báró Puteáni Géza, Halbik Cyprián, Fittler Sándor, Csemez Pál, dr. Lóczy Lajos, Takách Imre, Szentmiklóssy Gyula, Forster Géza, Ibos Nándor.

Az alapszabály tervezet a következőkben körvonalazta az egyesület célját:

A Balaton partján levő s a jövőben még alapítandó összes fürdőtelepek között testvéries kapcsolat létrehozása abból a célból, hogy a külön helyi viszonyok szemmeltartásával a fürdő-telepek idegenforgalma emeltessék s az egész balatoni partvidék virágzóvá fejlesztessék.

A fürdő-telepek közönségének minél több előnyt nyújtani, a háziszükségleteket minél olcsóbbá és minél hozzáférhetőbbé tenni; a lakbéreket és gyógyköltségeket a külföld olcsó versenyéhez alkalmaztatni; a szórakozásokat és kirándulásokat megkönnyíteni, egységesen megállapított nyári program útján a fürdők közti érintkezést s általában a parti életet élénkebbé tenni. A Balaton összes partján körülfutó, jó és árnyas utakat, ingyenes vagy igen olcsó körtelefon-szolgálatot szabályozni, a vasúti és gőzhajózási meneteket szaporítani és a menetrendet közérdküleg megállapítani; új építkezések után minél hosszabb adómentesség kieszközlését elősegíteni; közös fürdőreklámokat készíttetni és forgalomba hozni; úgy nyári, mint a téli szórakozásokat helyesen, egymást nem alteráló módon beosztani, a téli sportot, jégvitorlázást meghonosítani; egyáltalán a Balaton kultuszának fejlesztése.

A Balatoni Szövetség a megalakuláskor deklarált célokért minden lehetőt megtett. Nem maradt ki egyetlen olyan eseményről sem, ahol a Balaton valamilyen formában szerepet kapott, vagy említésre került. A megalakulás óta még egy év sem telt el és már bőséges híradásokat kapunk a Balatoni Szövetség tevékenységéről. Zala vármegye illetékeseit kérték, hogy mielőbb tegyék lehetővé a Balaton-parti vasút megépítését. Felkérték mindhárom érintett vármegyét, hogy államépítészeti hivatalaik útján készíttessenek tervet arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a Balaton körül egy jól befásított turistautat létesíteni. Megszervezték az 1905-ös szezon hajókirándulásait Almádi, Siófok, Földvár, Keszthely és Füred kiinduló állomásokkal. A Szövetség nagy bálját 1905. augusztus 19-én Balatonföldváron tartották meg, csaknem pontosan egy évvel megalakulásuk után.

Az 1906. évi őszi választmányi ülésen tárgyalták egy angol csoport ajánlatát, aki 25 millió korona alaptőkével a Balaton mentén vállalatot kívánt létrehozni és tervet kértek a Szövetségtől erre vonatkozóan. A választmány dr. Óvári Ferencet és dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvost kérte fel ennek elkészítésére. Az 1907 februári közgyűlésen elhatározták egy mozgalom indítását a Balaton mentén, szépítő egyesületek szervezése érdekében. A nyári közgyűlésen több előterjesztés benyújtásáról döntöttek, a földművelésügyi minisztertől azt kérték, hogy a balatoni kikötők kisebb járművek számára is alkalmasak legyenek, a kultuszminisztertől pedig azt, hogy az iskolai szünidő június 15-től szeptember 15-ig tartson. Társadalmi úton igyekeztek megvalósítani, hogy külföldi ásványvizek ne legyenek kaphatók és lehetőleg Balaton melléki borokat fogyasszanak a vendégek.

1907-ben jelent meg Kardos Ignác és Simalya V. Ferenc szerzők tollából „A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása” című, Kaposváron kiadott, 234 oldalas mű. Ez volt az első jelentős kiadvány amely már a Balatoni Szövetség támogatásával látott napvilágot. Dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a Szövetség alelnöke a következő ajánlást írta a könyvhöz.

A mi édes hazánk természeti kincsekben bővelkedő szép ország. Égbe nyúló hegyek, hatalmas rónák, dombos-völgyes gyönyörű vidékek váltakoznak benne. A Dunántúlnak kétségtelenül legnagyobb ékessége a mi Balatonunk. Hatalmas érték ez az áldott víz! De sok tekintetben olyan még, mint a talált kincs. Csiszolatlan. Bár sejtjük, hogy mivel rendelkezünk, ám a valódi értékét csak akkor tudjuk majd megállapítani, ha a fejlesztés munkáját befejeztük.

Itt-ott már kezd kibontakozni annak képe, hogy milyen lesz a Balaton rövid időn belül. A magyar tenger iránt való meleg érdeklődés óriási lendületet vett. Egy-egy esztendő tevékenysége is rendkívüli változásokat teremt. De még távol vagyunk attól, ahová elérni iparkodunk, hogy a melegebb időszak beálltával sok-sok ezere a fürdőzőknek népesítse be a Balaton vidékét körös-körül.

A Balatoni Szövetség megalapítói átérezték, hogy a nagyobb részben még parlagon heverő pompás kincs kiaknázására odaadóbb tevékenységet kell kifejteni. Érdekében megtenni mindazt, amit a lelkesedés, a szeretet önthet az emberek szívébe és lelkébe. Máskülönben nem halad elég gyorsan a fejlesztés munkája. És a magyarok ezrei ezután is a gazdag külföldre viszik a fürdőzés céljára szánt milliókat. Pedig mily jól lehetne ezt fölhasználni a nemzeti közvagyonosodás ügyének szolgálatában.

Elismerésünkkel találkozik, ki a Balaton fejlesztésének ügyét igaz szívvel teszi magáévá. Köszönettel adózunk az iránt, ha tapasztaljuk, hogy szóval vagy cselekedettel segítségünkre sietnek.

Kaposvári lelkes barátaink azon elhatározásáról tehát, hogy még ez év tavaszán magyar és később német és francia nyelven ismertető könyvet adnak ki a Balatonról, nagy örömmel értesültünk. Nem szükséges bővebben vázolni azt, hogy mily fontos, ha ily tájékoztató könyv minden arra alkalmas nyilvános helyen elhelyezésre talál, az utasok érdeklődésének a Balaton iránt való felköltése céljából.

E mű megírásával és kiadásával megelőznek bennünket derék barátaink. Ugyanis a Balatoni Szövetség megalakulásától tervez már hasonló munkát, melyet egymillió példányban óhajtott volna szétosztani. A kezdet nehézségeivel és a feladatok sokaságával küzdve azonban a tervet ezideig nem sikerült megvalósítanunk.

Midőn ezt az igazán hézagpótló munkát a Balatont felkeresők sok ezrének figyelmébe ajánljuk, őszinte szívvel köszöntjük a lelkes szerzőket.

Veszprém, 1907. január 30.”

A Balatoni Szövetség életében rendkívül nagy esemény volt az, hogy 1908. március 1-én megjelent képes folyóirata a BALATON, alcímében „A Balatoni Szövetség hivatalos értesítője” megjelöléssel. Az első évben hat szám jelent meg március, június, július, augusztus szeptember hónapokban majd pedig december elsején. A megjelenés ilyen sajátos időpontjait az indokolta, hogy bizonyos értelemben szezonális jellege volt a folyóiratnak, ugyanis a téli hónapokban jóval kevesebb volt az közlésre méltó esemény. A következő évben március, május, június, július, augusztus és szeptember 1-e volt a megjelenés időpontja. Volt még néhány variáció, de már 1913-ban 12 szám jelent meg és hivatalosan közölték: „megjelenik minden hó elsején és a szükséghez képest máskor is.” Az éves előfizetési díj nem szövetségi tagok számára először 5 korona, ami havi megjelenéskor 8 koronára emelkedett. A szövetség tagjai a tagsági díj fejében kapták a folyóiratot.

A szerkesztőség és a kiadóhivatal a lap indulásakor Siófokon volt, majd 1909-ben Balatonfüredre költözött. Ennek oka lehetett az a tény, hogy 1909. július 9-én végre megindult a menetrend szerinti forgalom az északi parton kiépített vasúton és könnyebb volt elérni Füredet a korábbi időhöz képest. A szerkesztésre felügyelt dr. Óvári Ferenc szövetségi alelnök, szerkesztette Cséplő Ernő szövetségi titkár. Az I. világháború évei alatt, illetve utána következő években rosszabb lett a papír minősége, de a „füzet” –mint akkoriban nevezték—szelleme töretlen maradt. Kettejük neve fémjelezte a folyóiratot még az 1930-as évek elején is. Az 1920-as évek elejétől a folyóirat alcíme „A Balatoni Szövetség és a kötelékébe tartozó intézmények és vállalatok hivatalos értesítője” lett. A későbbiekben látni fogjuk e változás indokoltságát. Az 1943-ban megjelent számokban a hivatalos értesítésben „megjelenik minden hó 10-én, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Balatonfüred, Zsigmond u. 2-4. Szövetkezeti üdülőház, felelős szerkesztő: Gáspárdy Aladár szövetségi igazgató, felelős kiadó: dr. László Gábor ügyvezető társelnök” információ olvasható. A BALATON utolsó száma 1944 novem- berében jelent meg.

A folyóiratban megjelentek tudományos értekezése, gazdasági vonatkozású írások, élelmezéssel, táplálkozással foglalkozó cikkek és elemzések, továbbá minden olyan dolog, vagy esemény, aminek a legkisebb köze is volt a Balatonhoz. A folyóiratban található hirdetések jelentős száma arra enged következtetni, hogy önfenntartó volt a lap, vagy legalább is a kiadás költségeinek túlnyomó része megtérült a hirdetésekből. Ezért a Szövetség nehézség nélkül tudta tartani a lap minőségét mind tartalmában, mind megjelenésében.

Annak érdekében, hogy képet kaphassunk egy nívós, a Balatonhoz mindenben elkötelezett folyóiratról, tekintsük át az 1908. július 1-én megjelent 3. szám tartalmát. Első oldalon a júniusban megtartott nyári közgyűlésről készült részletes beszámolót találjuk, amelyen a kormány képviselője is jelen volt. „A Szövetség működéséről szóló jelentés rövid vonásokban tüntette föl azt a folyton szélesedő és kiterjeszkedő munkakört, mellyel a Balaton-vidék fejlesztésének ügyét szolgáljuk.” hangzott a tömör megállapítás a közgyűlésen.

A következő cikk a „Balatonért” címet viseli, amiben többek között említés történik a „filoxéra pusztítása folytán sokat szenvedett Balaton-mellék jólétének előmozdítása és a Balaton kultúra emelése érdekében” tett indítvány sorsáról, illetve pozitív eredményéről. „Balatonfüred forrásai és azok használata” címet viselő értekezés a természetes gyógymódok meghonosítását szorgalmazza, „Egyetlen Balaton-parti fürdőben sem szabad képzett szakorvos vezetése alatt álló vízgyógyintézetnek hiányozni.”

Kőröshegy ősrégi templomát mutatja be, történelmi adatokkal gazdagon fűszerezve, a helyi plébános írása. A rossz állapotban levő templomot a Műemlékek Országos Bizottsága 1907-ben restauráltatta, amiért ezen írásban mond köszönetet a plébános. „Felhívás a Balaton mentén működő orvosokhoz” című írásban olvasható: dr. Lenkei Vilmos Dani almádi fürdőorvos, az Országos Balneológiai Egyesület felszólítására az 1909. évi kongresszuson referáló előadást tart a „Balatoni fürdőzés általános hatásairól.” Tíz kérdésből álló, tapasztalatokra vonatkozó körkérdést intéz s Balaton mentén működő orvosokhoz annak érdekében, hogy előadásában a lehető legtöbb tapasztalatra és véleményre támaszkodhasson.

A következő cikk „A törpe harcsa.” címen látott napvilágot és bizonyos vonatkozásban ma is aktuális, úgyszólván csak a halfajta nevét kell behelyettesíteni. Érdemes idézni a szöveg egy részét: „Az előnye, melyet mellette felhoztak s amiért pár évvel ezelőtt a Balatoni Halászati Rt. többszázezret a Balatonba bocsájtott, hogy pusztítsa különösen a békákat és a békapetéket, annyiban állja meg a helyét, hogy e mellett épp úgy pusztítja a kis halakat, de a halikrát is, ennélfogva a csukánál is veszedelmesebb ragadozó. A boncolás és a belek megvizsgálása arról tett kétségbevonhatatlan bizonyosságot, hogy az ilyen törpe harcsa gyomrában csak kis halakat és halikrát találtak, ami nem zárja ugyan ki, hogy békát és békapetét is meg nem eszi, ha jobb nincs. Jóakaratú szolgálatot kívánok tehát tenni... az illetékes körök figyelmét felhívni... a törpe harcsa tenyésztést ne erőltessék és ilyen hallal ne szaporítsák a Balatonnak speciális eredeti halállományát.”

A sok mindenre kiterjedő „A Balaton körül” rovat több oldalon keresztül foglalkozik eseményekkel, tervekkel, amik közül érdemes néhányat megemlíteni.

„Törekvéseink megbecsülése” címen a közelmúltban megtartott közgyűlésen megjelent prominens személyiségekkel foglalkozik, jóindulatukat és segítőkészségüket kiemelve.

„Népipari árusító helyeink” címen az 1907-ben megkezdett, a Balaton-vidék népiparának összegyűjtésére és forgalomba hozatalára vonatkozó tevékenységet ismertetik. Megemlítik, hogy ez évben már öt helyen, Siófokon, Almádiban, Keszthelyen, Hévízen és Badacsonyban hozzák forgalomba, a három balatoni megye népipari--mai szóval népművészeti – készítményeit.

„Gyorsvonatok Kiscell felől.” A Szövetség feliratot intézett Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az épülő és gyorsvonatok „járására is berendezkedő” Budapest-Tapolca vonalrésznek kiegészítéseként a Kiscell (ma Celldömölk)-Tapolca vasútrészt az új vonal megnyitására első osztályúvá minősítsék, azaz ezen a vonalon is meg lehessen közelíteni gyorsvonattal a Balatont.

„Villamos világítás a felső parton.” A Szövetség lépéseket tett annak megvizsgálása érdekében, hogy a Veszprémi Villamos Művek felhasználásával Almádin keresztül, a közbenső falvak érintésével, milyen módon lehetne Balatonfüredig vezetni a z áramot.

„A méz és gyümölcs.” A környék méhészkedő és kertészkedő kisgazdái a Szövetség felhívása nyomán jelentősen több efféle terméket szállítanak a fürdőhelyekre. Szorgalmazni fogják, hogy a Balaton melletti falvakba a Földművelésügyi Minisztérium szakembereket küldjön ki „a népnek alkalmas módon való kioktatására”, természetesen ingyenesen. Példát is említenek, egy környékbeli gazda 30 kaptárból négy mázsa mézet szüretelt, ennek árából több pénzt vett be, mint amit 35 hold földje hozott, nem kevés munkával.

„Igazgató választmányi ülés.” Örömmel vették tudomásul azt a hatalmas arányú fejlődést, amelyik a Szövetség életében megnyilvánul. A választmány közel száz új tagot vett fel, kifejezte megelégedését az elnökség munkálkodása iránt.

„Balatoni Szövetség gyűjtőperselyei.” Belügyminiszteri engedéllyel a Szövetség a népipari alap javára a Balaton fürdőhelyein 50 darab gyűjtőperselyt helyez el és a befolyt pénzt az olyan falusi háziiparosok külön jutalmazására kívánják fordítani, akik szorgalmuknál és ügyességüknél fogva társaik közül kiemelkednek.

„Fürdő könyvtárak.” A balatoni fürdőtelepek legtöbbjének még nincs olyan közkönyvtára, amely kellemetlen esős időben a fürdővendégeknek szórakozást nyújtana. Felkérték a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsát, hogy tizenegy településre könyvtárat adományozzanak. Az akció sikeres volt, mert rögtön elhatározták hat közkönyvtár felállítását Keszthelyen, Balatonkeresztúron, Badacsonyban, Balatonbogláron, Szemesen és Kenesén.

„Körtelefon.” A Szövetség előterjesztésére a Kereskedelemügyi Miniszter elhatározta, hogy a Balaton körtelefonját előfizetői állomások biztosítása nélkül is kiépíti. Legfrissebb hír, hogy Gyenesdiáson és Balatonberényben a távbeszélő központokat megnyitották.

„Új szövetségi tagok.” Felsorolják a legújabban érkezett felvételi kérelmeket, akik között magán és jogi személyek egyaránt vannak. A közel 90 kérelmező lényegesen több személyt jelentett, mert például a mezőtúri református gimnázium tanári kara együttesen kérte felvételét.

„Csobánci emlék.” Az elnökség Zala megye törvényhatósági bizottságához intézett levelében kéri, hogy az 1707. február 24-i, Csobánc váránál Rabutin seregével vívott győzelmes csata emlékére, készüljön Rákóczi katonáinak küzdelmét megörökítő emlékmű. E célra bizottságot hoz létre a Szövetség és anyagilag is támogatja: „A Balatoni Szövetség egyik feladatául tűzte ki a Balaton környéke történelmi pontjainak érvényre juttatását, emlékekkel való ellátását, hogy az idegenek érdeklődését felkeltsék, a magyar szívek hazafias érzésének, büszkeségének pedig folytonos tápot nyújtsanak”, hangzik az előterjesztés bevezető indokolása.

A kivonatos áttekintés után még további hírek szólnak az almádiak és siófokiak kirándulásairól, valamint felsorolják azokat az intézményeket és vállalatokat, amelyek a Szövetség tagjainak különböző kedvezményeket adnak. Ezeknek igen széles a skálája, kezdve a budapesti lapkiadóktól, az almádi Zsák vendéglőn keresztül, a Hungária műtrágyagyárig. Megtudhatjuk azt is, hogy elő- és utószezonban 50 % engedményt ad Balatonfüred fürdőigazgatósága, hasonlóan a siófoki szállodákhoz. Végül két teljes oldalt kitöltő hirdetésekről néhány szót. A hirdetések változatossága mellett az az érdekes, hogy nagyon sok kötődik valamilyen módon a Balatoni Szövetséghez. Ezt mutatja egy összefoglalás: „Aki lakást kiadni, telket, házat, villát eladni vagy venni, népipari emléktárgyakat eladni vagy vásárolni akar, forduljon a Balatoni Szövetséghez teljes bizalommal.”

A folyóirat egyetlen számának áttekintése jól mutatja a Balatoni Szövetség igen szerteágazó tevékenységét. A tagság létszáma is folyamatosan emelkedik. Az 1911. év végi választmányi ülésen bejelentették, hogy az év folyamán 700 új tagja lett a Szövetségnek. Az 1913. januári közgyűlésen már 3500 tagot képviseltek a megjelent küldöttek. Ennek során ismertették az 1912-es év gazdálkodását, amely szerint a bevétel 112.679 korona 46 fillért, a kiadások összege pedig 104.764 korona 79 fillért tett ki, tehát nyereséggel zárták az évet. Az 1912-es év során 20.000 főre tehető a csoportos kirándulók száma, akik a Szövetség szervezésében szemlélték meg a Balatont. 1912-1913 telén 8 háziipari tanfolyamot, 120 gazdasági előadást és 300 felolvasást szerveztek.

Eljött az 1914-es esztendő, a Balatoni Szövetség megalakulásának tizedik évfordulója. Ez alkalomból ünnepi közgyűlést tartottak a Baross gőzhajó fedélzetén. A legfontosabb téma a Szövetség tízéves működéséről szóló jelentés volt, aminek kivonatos áttekintése megmutatja azt a hatalmas munkát, amelyet a Szövetség végzett ezen időszak alatt. A jelentés bevezetőjében hangsúlyozták: „Szövetségünk a dolgozó egyesületek sorába tartozik. Azok közé, amelyek nem ismernek akadályt és fáradtságot és nem látnak egyebet, mint azt a célt, ahol a siker feltalálható, vagy remélhető.”

Induláskor alig voltak százan, igen szerény eszközökkel, óriási lelkesedéssel láttak neki a munkának. A tizedik évfordulóra a kis csapat hatalmas, több ezer tagot számláló intézménnyé fejlődött és a Balatonnal, valamint a fürdőüggyel kapcsolatos kérdésekben már olyan morális tekintély, amelyet még a legmagasabb körökben is méltányolnak. Emellett élvezi a Balaton-melléki nép bizalmát és szeretetét, tőle várja vágyai teljesülését. Természetesen ez nem magától jött, hanem szorgos munka eredménye. Az elnökség és a választmány „tiszteletreméltó balatoni férfiak” társasága, valamennyien lelkes apostolai a Balaton felvirágoztatása nagyon fontos ügyének. A Balatoni Szövetség tízesztendős történetéből mindenki láthatja, hogy „ami a Balaton mellett fontos kérdés az utolsó években felmerült, annak bölcsőjét rendszerint a Balatoni Szövetség ringatta.” A tízéves visszatekintés egyúttal összefoglalása az eddig végzett munkának, amit a beszámoló jelentés igen részletesen kifejt. Fejezetenként rövid, kivonatos áttekintéssel képet kaphatunk erről a hatalmas munkáról.

A vezetőség.

A megalakulásra mint már szó esett róla, 1904. augusztus 11-én került sor. Az előzetes alapszabály szerint legalább 50 fő kellett ehhez, miután 75 fő jelentkezett, azonnal kimondták megalakulásukat. Az első választmányi ülést 1904. november 16-án tartották meg, ahol bemutatták a jóváhagyott alapszabályokat. Az 1905. december 17-i választmányi ülésen részvéttel emlékeztek meg Bélaváry-Burghard Konrád elnök és Széchenyi Imre tb. elnök elhunytáról. Az 1907. január 17-i közgyűlésen Cséplő Ernő közgazdasági írót bízták meg a titkári teendők ellátásával. 1908. február 24-én tartott választmányi ülésen jelölték tiszteletbeli elnökül Batthyány Lajos grófot, akit a következő, 1908. június 29-én Siófokon tartott ülésen meg is választottak e tisztségre. Itt határozták el a Balatoni Szövetségi iroda felállítását, 1909. július 25-én Balatonalmádiban tartott közgyűlésen alapszabály-módosítást fogadtak el annak érdekében, hogy a Szövetség szélesebb arányú tevékenységet fejthessen ki. Ekkor választották meg dr. Óvári Ferencet ügyvezető alelnökké.

1913. január 19-én Budapesten tartott közgyűlésen a tagsági díjak vonatkozásában módosították az alapszabályt valamint tekintettel a jelentős taglétszám növekedésre a választmányi tagok számát százra emelték fel. A jubileumkor a vezetőség egyrészt az Elnökségből, másrészt Igazgató választmányból állt. Az Igazgató választmány megoszlik: I. választott tagokra, II. hivatalból választmányi tagokra, III. tiszteletbeli tagokra. A hivatalból választmányi tagok voltak a három megye tisztségviselői, főispán, főszolgabíró, országgyűlési képviselők, akiknek a választókerületük a Balatonnál volt, az érintett településeken működő fürdőegyesületi elnökök, főorvosok Balneológiai Egyesület főtitkára stb.

A szövetségi tagok.

A Balatont 20-25 éve „fedezték fel” és lelkes emberek Siófokon, Almádiban, Révfülöpön, Balatonberényben, Szepezden és Fonyódon megkezdték az úttörő munkát. Mozgásba lendült az egész Balaton-part, megalakultak a fürdőhelyek, nyaralók kezdtek épülni. Ezzel újabb erőre kapott a Szövetség és sikereinek növekedésével együtt járt a taglétszám bővülése is. A jubileumi beszámoló időpontjában a Balaton-parti megyékből az alábbi taglétszámok voltak, a megyére eső Balaton-part nagyságának sorrendjében: Zalából 729, Somogyból 327, Veszprémből 323 tag, ugyanekkor a budapesti tagok száma 532 főt tett ki. Alig volt az országnak megyéje és városa, ahonnan ne lett volna tagja a Szövetségnek. A külföldi tagok száma mindössze 26 volt.

Vízi munkálatok.

Külön kiemelték Kvassay Jenő miniszteri tanácsos tb. választmányi tag tevékenységét, akinek szakmája volt a vízi építés és alapító tagja volta szövetségnek. A mocsaras részek lecsapolását megindították., a nádasok kiirtását vették tervbe. Ma ezek elborzasztóan hangzanak, de akkoriban még a Balaton partján körben csaknem folyamatosan nádasok voltak.

1906. július 22-én Keszthelyen tartott választmányi ülésen felterjesztést intéztek a Földművelésügyi miniszterhez, Darányi Ignáchoz annak érdekében, hogy a balatoni kikötőket vegyék állami kezelésbe és kellőképpen építsék ki; mert már nem felelnek meg az igényeknek. 1910 szeptemberében megtörtént a Nagyberek lecsapolása. Az állami kezelésbe vett kikötők egységes terveinek és kivitelezésének biztosítása érdekében létrehozták a „Balatoni kikötők m. kir. Felügyelőségét” aminek vezetője K. Nagy József főmérnök lett.

Balatoni hajózás.

A balatoni hajózás állapota nem kifogástalan, amint ezt finoman megfogalmazták. A Balatonra legalább kilenc személyszállító hajó kellene, de az elmúlt évig csupán négy volt és az ötödik az elmúlt év során, a Szövetség kérelmére, a kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszterek jóvoltából került vízre. Legfőbb panaszok: kevés a járat, célszerűtlen a menetrend, drága a viteldíj. A panaszok ma is aktuálisak (1914-ben), de a Balatontavi Gőzhajózás Rt. anyagi ereje elégtelen a gyökeres változtatásra. A Szövetség emlékiratot nyújtott be ez ügyben a Kereskedelemügyi miniszterhez, aminek az eredményeképpen értekezletet fognak összehívni valamennyi érdekelt részvételével.

A vasút.

A somogyi parton régóta van vasútvonal, a zalai-veszprémi oldalon azonban hiába vártak erre évtizedekig. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter 1907. február 14-én előterjesztette törvényjavaslatát, amelynek előadója dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, a Balatoni Szövetség alelnöke volt. A kormány elhatározását jelentősen befolyásolta az, hogy az 1906. június 22-én Keszthelyen megtartott választmányi ülés, egy 3600 főt képviselő küldöttségszervezését határozta el, amelyet a Szövetség elnöksége vezetett volna kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszter elé.

A balatoni körút.

1907. július 7-én tartott ülésen határozták el e témában a kereskedelmi miniszterhez történ6 felterjesztést. Válasz szerint a költségek miatt nem reális a megvalósítása, de a Szövetség tovább buzgólkodott és 1912. december 16-i ülésén már jelentés hangzott el, miszerint a miniszter a balatoni körút építését elhatározta és az első Siófok-Balatonföldvár szakasz sürgős kiépítésére intézkedett. Legutóbb a Szövetség azt kérte a minisztertő1, hogy az északi parton a teljesen hiányzó Badacsony-Révfülöp és Vörösberény-Kenese közötti szakaszok megépítését indítsa el.

Az élelmezés.

Az idegeneket nemcsak idecsalogatni, hanem megfelelően élelmezni is kell - hangoztatták -, ennek érdekében sokféle mozgalmat indított el a Szövetség. Legjobbnak a szövetkezeti alapon megoldott élelmezés látszott. Úgy gondolták, hogy Boglár, Siófok és Füred központokkal nagyobb értékesít6 szövetkezeteket, illetve zöldségtermelő telepeket kell létrehozni. Nem tudtak minisztériumi segítséget elérni, ezért a Szövetség kibérelt a Veszprémi Káptalan Siófok melletti birtokán 30 hold területet 12 évre, a Földművelésügyi Minisztérium pedig a berendezésre szükséges költségeket engedélyezte. Bolgár rendszerű kertészkedésre vállalkozó családokat kerestek. Nehezen indult, de már hatodik esztendeje folyik a munka és kedvezően hat a piaci árakra. A Szövetség közbenjárt, hogy minden olyan fürdőhelyen, ahol 500 fürdővendég nyaral, piaci napok legyenek rendszeresítve és gondoskodtak arról is, hogy ezeket a hatóságok ellenőrizzék.

A nép nevelése.

A Szövetség a fürdőidényen kívül, ősztől tavaszig folytatja tervező és elő- készítő munkáját. Előadói faluról falura járva mutatnak rá a tapasztalt hibákra, felajánlva támogatásukat a kijavításukra. Több ezer gazdasági füzetet osztottak ki és arra törekedtek, hogy minden községnek meglegyen a maga jól berendezett kis könyvtára, amelyet nyáron a vendégek is igénybe vehetnek. 1914-ben már 25 könyvtár működött a Szövetség felügyelete alatt.

A háziipar fejlesztése és terjesztése.

Téli feladat a háziipar fejlesztése a Balaton-vidéken, a nyári munka pedig a terjesztésé. A Szövetség fontosnak tartotta, hogy magyar kézből kikerült tárgyak legyenek elsősorban kaphatók. Hét éve folyik a munka váltakozó sikerrel, több helyen próbálkoztak árusítással, 1914-ben éppen Badacsonyban és Almádiban. Egymás után rendezték a téli hathetes tanfolyamokat, amelyeket azután megismételtek. Így 12 községben, több éven át 6-8 hetes tanfolyamokon 450 háziiparost képeztek ki. Ezután azon fáradoztak, hogy őket egy nagy termelőszövetkezetbe tömörítsék és az értékesítő mozgalmat fejlesszék.

A Szövetség kiadványai.

Mindjárt a megalakuláskor sokezer példányban kívánták kiadni a Balaton fürdőinek ismertetését. Saját anyagiak híján átiratot intéztek a fürdőtelepekhez, hozzájárulásukat kérve: Kevés sikerrel járt ez, mert csupán Aliga, Almádi, Alsóörs és Révfülöp jelentkezett anyagiakat ajánlva. Ezért csak 1912-ben sikerült az első ingyenes kalauzt 60.000 példányban megjelentetni. Az 1908. évi első köz- gyűlés határozta el a BALATON című folyóirat megindítás át, ezzel fűzve szorosabbra a kapcsolatot a Szövetség és a tagok között. 1914-ben már havonta jelent meg és benne évente 2-300 kép látható a Balaton legszebb tájairól.

Több tájékoztató füzetet adtak ki, de ezen felül tudományos igényű kiadványokat is megjelentettek. Például dr. .Lenkei Vilmos Daninak, Almádi fürdőorvosának sokévi búvárkodását összefoglaló művét, "A Balaton, mint gyógytényező" címen, 1911-ben elindították a „Magyar Tenger” című idénylapot, százezer példányban adtak ki képes levelezőlapokat. 120.000 példányban hozták forgalomba az 1913. évi balatoni plakátverseny díjat nyert alkotásaiból, a hatféle levelezőlapra alkalmazott képet, illetve plakátot.

A Szövetség alkotásai.

A siófoki zöldségtermelő telep létrehozásán kívül sok minden egyebet is megvalósítottak. Többek között megkezdték a források rendbehozatal át, aminek során elsőként a Gyenesdiás határában levő Szent János forrás készült el. Két kisebb forrás rendbehozatal mellett 1913-ban befoglalták a vörösberényi Malomvölgyben levő Ferenc-forrást. Badacsonyban turista menedékházat emeltek, múzeumot rendeztek be a Kisfaludy-ház egyik szobájában, mindkettőt Esterházy Miklós jóvoltából.

Mit mozgatott még a Szövetség?

Tekintettel arra, hogy a Szövetség figyelme mindenre kiterjedt, csak nagyon kivonatosan lehet néhány dolgot megemlíteni. Mindjárt megalakulásukkor elkezdték a fásítási programot, amelynek során elérték, hogy a megyék a közutak fásítását elrendelték. Szorgalmazták az utak fejlesztését, amely különösen nehezen ment Almádinál, mert a két megye találkozásától a zalaiak nem akarták továbbépíteni az addig elkészült Vörösberény-Alsóőrs-Lovas összekötésére tervezett utat. Eredményesen foglalkoztak az akarattyai szilfa védetté nyilvánításával, a badacsonyi bazaltorgonák megvédésével és megkeresésük alapján a Földművelésügyi Miniszter megbízásából Lóczy Lajos professzor tett javaslatot a megoldásra. Nagyon fontosnak tartották a fürdőtörvény megalkotását, amelynek lényege az lett volna, hogy a magyar fürdőket is olyan kedvezményben részesítés. Mint az ipari vállalatokat, továbbá szükségesnek tartották a hitelkérdést rendezni, „mert a magyar fürdőknek egyéb bajuk nincs, csak a tőkeszegénység” szögezték le álláspontjukban.

Az idegenforgalom emelése érdekében való munkálkodás volt az egyik legjelentősebb része a Szövetség tevékenységének. Alapvetően szorgalmazták a Balaton ifjúsággal való megismertetését és minden tavasszal, minden iskolához kiküldték felkérésüket arra vonatkozóan, hogy idehozzák tanulmányi kirándulásra a diákokat, akik részére jó és olcsó szállásról, vezetésről és ellátásról a Szövetség gondoskodik A kongresszusok figyelmét mindig felhívta a Szövetség a Balatonra annak érdekében, hogy a külföldi résztvevők megismerve a tájat, jó hírét elvigyék és ezzel propagandát fejtsenek ki érdekében.

Az évfordulóra készült jelentés nem térhetett ki a mindennapi aprómunka ismertetésére. Egy azonban világosan kiolvasható az elhangzottakból, nemcsak a Szövetség anyagi lehetősége volt a mozgató rugó. Ha csupán erre tudott volna támaszkodni, akkor egy töredéke valósulhatott volna meg az elképzeléseknek. Az illetékes döntéshozókat, elsősorban a minisztériumokat, leveleikkel és személyes közbenjárásukkal bírták rá a Szövetség fejlesztési elképzeléseinek megvalósítására.

Az elkövetkező háborús évek, majd az azt követő válságos időszak, gazdasági recesszió, a Szövetség lehetőségeit jelentősen csökkentette. A háború alatta a sebesült katonák balatoni üdültetését szervezték, valamint a vöröskeresztes intézmények létrehozását segítették elő. Jól érzékelhető a húszas évek elejére kialakult helyzet a Balaton folyóiraton, mert például 1922. december 1-én 9-12. szám összevonva jelent meg, csak 12 oldalból állt egyetlen kép nélkül, silány minőségű papíron.

A Szövetség 1925-ös évről szóló jelentése már némileg kedvezőbb helyzetről ad számot. Jelentős eredményeként említik, hogy közbenjárásukra eltörölték a nyári lakásokra kivetett fényűzési adót. Ennek ellenére megállapítják: „Messze van még az idő, amikor a középfizetésű tisztviselő család heteket tölthet a Balaton mellett, de annyit már elértünk, hogy egy-lét hétre eljöhetnek olyan családok is, akik egy évtized óta nem gondolhattak a megszokott balatoni nyaralásra.”

1927 januárjában indul a Balaton című folyóirat huszadik évfolyama, megemlékezve a nehéz időkről, hangsúlyozva: „ha gyérebb kiadásban, kisebb tartalommal is, de azért állandóan megjelentettük, hogy a tagokkal való kapcsolatot fenntartsuk és az elcsüggedt lelkekbe és karokba új erőt öntsünk.” Megemlítik, hogy több mint tíz évig jóformán minden építő tevékenység állt és csak most kezd indulni valami, ezért reménykednek a jobb idők eljövetelében.

1927 májusában készült el Balatonfüreden az 1926-ban alakított „Balatoni Szövetség Üdülőház Szövetkezete” által tervezett épület. Ez a többszintes nyaralóház a szövetkezet tagjainak biztosította a nyári Balaton-parti pihenést. Az épületet Rados Jenő építész, később műegyetemi tanár tervezte, aki a Balaton folyóirat 1927 év májusi számában megjelent előterjesztésében javaslatot tesz a balatoni fürdőhelyek rendezési terveinek elkészítésére. A szövetkezeti nyaraló sikert aratott, mert 1928 őszén már Medgyasszay István műépítész készíti az újabb, az előzőnél nagyobb épület tervei, ami sajnálatosan nem valósult meg.

A Szövetség fennállásának 25 éves jubileuma alkalmából azt tervezték, hogy az ünnepi közgyűlést 1929. szeptember 8-án déli 12 órakor, a három megye találkozási pontjában, a Balatonon tartják meg. Itt találkozott volna a három különböző helyről indult hajó, amelyeknek a fedélzetein akarták ünnepelni a neves évfordulót. A kitört vihar mindhárom hajót a füredi kikötőbe kényszerítette, így az ünnepséget végül a szárazföldön kellett megtartani.

Az 1930. szeptember 27-i választmányi ülésen már eredményekről szóltak a beszámolók. Sikeresek a háztartási tanfolyamok, a Szövetség előterjesztése nyomán épül a balatoni körút és a hozzá betorkoló egyéb utak. A kereskedelemügyi miniszter úgy rendelkezett, hogy 1931-től turista körutazási jegyek lépnek érvénybe, előmozdítandó az idegenforgalmat. Magától értetődően ezt is a Szövetség intézte el.

Balatonfüreden 1933. augusztus 26-án megtartott ülésén a Szövetség Közgazdasági Szakosztályának elnöke, Iklódy-Szabó János, határozati javaslatban terjesztette be a Balatoni Nemzeti park tervezetét. Ennek értelmében 3 kilométer széles parti sáv képezné a Nemzeti Parkot. Az előterjesztés részletesen kifejtette az elképzelést, amelyet a kormány elé kívántak terjeszteni. A vita során pro és kontra érvek hangzottak el, ami az ügy jelentőségénél fogva természetes volt.

1934. január 6-án a Szövetség Közgazdasági Szakosztálya Balatonfüreden tartott ülésén, Iklódy-Szabó János teljes részletességgel terjesztette elő, a Balatoni Nemzeti Park tervét, elfogadásra és egyben a Balatoni Intéző Bizottság elnökéhez való felterjesztésre ajánlva. A mindenre kiterjedő, gondos elemzést, tárgyilagosságot és sok statisztikai adatot tartalmazó irat elfogadását nagyon remélték a szakosztály jelenlevő tagjai.

1935 nyarán a Balatoni Szövetség Veszprém városával karöltve szervezete meg a Bakony és a keleti Balaton ünnepi heteket. Iklódy-Szabó János így fogalmazott:

"A Balatoni Szövetségnek az a terve, hogy a keleti Balaton, Veszprém és Bakony propagálása érdekében, a múlt évben Keszthelyen rendezett ünnepi heteket ez évben Veszprém központtal rendezi meg. A gondolat ...nagy visszhangot keltett... a kormány elnöke maga is nagy örömmel fogadta a tervet. "

1935. július 15-én Iklódy-Szabó János a rádióban előadást tartott "A Balaton és a bakonyi ünnepi hetek" címmel, ezzel jelentős propagandát fejtett ki a siker érdekében, amit szinte garantált a kitűnően megfogalmazott előadás.

1936. április 28-án a Gellért Szállóban óriási lelkesedéssel megalakították a "Balatoni Egyesületek Szövetségét". A korábbiakban kialakult az a vélemény, hogy a Balaton-parti egyesületeknek budapesti központtal kellene tömörülniük és így erőiket egyesítve eredményesebben dolgozhatnának. A Csúcs-szövetség megalakítását azért is indokoltnak látták, mert már a hivatalos megalakulás előtt majd minden parti település jelezte belépési szándékát. Úgy gondolták, hogy a Balatoni Szövetség is pártolólag áll mellé az átfogó szövetkezésnek.

1937. májusában a Szövetség bensőséges ünnepséget rendezett dr. Óvári Ferenc tiszteletére. Ennek helye a tízéves fennállását ünneplő Szövetségi üdülőházban volt. Ugyancsak ebben az épületben tartották meg 1938. január 31-én választmányi ülésüket, aminek fő témája a Szövetség igen nehéz anyagi helyzete volt. A vitában felszólaló Iklódy-Szabó János, a Balatoni Egyesületek Szövetségének társelnöke, a két szervezet szorosabb együttműködésében látta a Balatoni Szövetség fennmaradásának biztosítékát. A Szövetség fennmaradt, azonban munkássága kevésbé volt látható, nyilván az új szervezet vette át az irányítást és Budapestrl'ő1 szervezve tevékenységét, sokkal nagyobb sajtóvisszhanggal rendelkezett.

1939. szeptember 9-én megtartott választmányi ülésen jelentés hangzott el eddigi munkájukról, amit így összegeztek: ,,35 esztendő alatt le nem tettük egyszer sem az eszme lobogóját. Ha változtak a körülmények, változott a mi tevékenységünk is, de megállás nem volt és megállni ezután sem akarunk. "

1940. tavaszán memorandummal fordultak a Földművelésügyi Minisztériumhoz munkáslakások építésének szükségessége tárgyában. Eredményes volt az akciójuk, mert 1941 tavaszán felavatták az első munkáslakásokat Balatonfüreden. A háborús évek problémái és korlátozott lehetőségei rányomták bélyegüket mindenre és nyilván egyre kevésbé volt fontos a Balaton fejlesztésének munkája.

1944. januárban vezércikkben emlékeztek meg a Balatoni Szövetség fenn- állásának negyvenedik évfordulójáról. Nagyon rövid áttekintést ad a cikk a kezdetekt61 az évfordulóig eltelt időről. Töretlen lelkesedésüket híven tükrözi egy ebbő1 kiragadott mondat: "A film lepergett, de a munka nem szünetel egy percre sem, még nagyon sok feladat áll előttünk, folytatjuk a munkát azzal a hittel és szeretettel, amire az elődök tanítottak. "

FÜGGELÉK

Néhány mondat a Fürdőegyesületekről.

A Balatoni Szövetség történetét nem tárgyalhatjuk úgy, hogy ne essék szó a Balaton-menti településeken megalakult és hosszú éveken át működött Fürdőegyesületekről. Nem csak azért mert történetük közel azonos időszakot ölel fel, hanem azért is, mert szorosan együttműködtek a Balatoni Szövetséggel. Ezt igazolja és jelentőségüket mutatja, a Fürdőegyesületek elnökei hivatalból tagjai voltak a Balatoni Szövetség választmányának.

Egyes Fürdőegyesületek még a Balatoni Szövetség megalapítása előtt jöttek létre egyrészt folytatva és pótolva az 1894-ben megszűnt Balaton Egylet munkáját, másrészt jelezve, hogy szükség van egyesületekre a Balaton fejlesztése érdekében. A Balatoni Szövetség megalakításával nem szűnt meg tevékenységük, hanem a Szövetséggel együttműködve folytatták, akkori kifejezéssel élve a „Balaton Kultusz” kiterjesztését.

Néhány adatot érdemes megemlíteni a fürdőegyesületek megalakulásának időpontját illetően. 1894 Fonyód-Bélatelep, 1899 Balatonberény és Révfülöp, 1900 Hévíz (két egyesület), 1902 Balatonmáriafürdő, 1904 Balatonboglár és Balatonlelle, 1906 Fonyód Községi Fürdőegyesület, 1908 Balatonszemes (Falu Szemes), 1909 Alsóőrs, 1910 Balatonszárszó, 1913 Zamárdi és Fonyód Sándortelep, 1914 Siófok, 1920 Balatonudvari, 1927 Balatonfűzfő, 1930 Vonyarcvashegy, 1932 Balatonfenyves.

A fürdőegyesületek működéséről a fonyódi fürdőegyesületek történetének vázlatos áttekintésével kaphatunk képet. A helyi sajátosságokat leszámítva tevékenységük lényege minden településen közel azonos lehetett, hiszen céljaik a Balatont illetően megegyeztek. Fonyód a XIX. század második felében a vasút megépítése után kezdett mint fürdőtelep élni. A Balaton partján hosszan elhúzódó településen több fürdőegyesület alakult, amelyek egymást kiegészítve működtek. Alakulásuk sorrendje a következő volt. 1894 Bélatelep, 1906 Községi 1913 Sándortelep 1929 Alsó-Bélatelep és 1932 Fonyódliget.

A fonyódi Községi Fürdőegyesület 1906. augusztus 26-án alakult meg. Elnöke Berzsenyi Sándor tisztiorvos, alelnöke Szalay Ödön, titkára Gara József, pénztárosa Rosenberg Simon szállodatulajdonos, jegyzője Török Pál tanító, telepfelügyelője pedig Tóth Ferenc lett. A helyi civil társadalom gyengesége miatt városi értelmiségi és államigazgatási egzisztenciák kapcsolódtak be a Fürdőegyesületek életébe. Az Községi . Fürdőegyesület madárvédelmi ültetvényt létesített gróf Zichy Béla által adományozott területen 1913-ban a Balatoni Szövetséggel együttműködve.

Az 1913-ban alakult Sándortelepi Fürdőegyesület elnöke dr. Masznyik Endre a Teológiai Akadémia elnöke lett. Fürdőkabinokat kívántak létesíteni a parton, amit a Földművelésügyi Minisztérium elutasított. Nem sikerült nekik a partszakasz tervezett rendbetétele, a kikötő fenntartásához kért hitelt sem kapták meg, ezek kudarcot jelentettek számukra. Az 1930-as évek elején a Kikötő Felügyelőséggel több területhasználati szerződés kötöttek. A fürdőévad meghosszabbítását szorgalmazták különböző elképzeléseik volt e tekintetben.

Fonyód mindegyik fürdőegyesülete külön-külön munkálkodott a település egyes területrészein és ennek megfelelően különböző eredményeket könyvelhettek el, néhány kudarc mellett. Fonyód fejlődésének egyik fő mozgató rugója volt a Bélatelepi Fürdőegyesület, melynek egyik alapító tagja dr. Szaplonczai Manó tisztifőorvos volt. Dr. Szaplonczay tagja volt a Balatoni Szövetség választmányának, emiatt közvetlenebb kapcsolata volt a Fürdőegyesületnek a Szövetséghez.

1939-ben a négy fonyódi fürdőegyesületnek 437 tagja volt. Az egyesületek tagjai csaknem 50 %-ban értelmiségi, főleg villatulajdonos volt. A háború utolsó éveiben a belföldi vendégek száma megcsappant, külföldi pedig egy sem akadt. Ezekben a háborús években az egyesületek szerepe jórészt formálissá vált. A háború utáni években a fürdőkultúra szétesett, a fürdőegyesületek is felbomlottak, illetve megszüntetésre kerültek. A balatoni turizmus csak lassan kezdett ébredezni és a Fürdőegyesületek az 1980-as évek végén, az 1900-as évek első felében kezdtek újjáalakulni, például Balatonfűzfőn 1994-ben.

Schildmayer Ferenc

Copyright © 2014. All Rights Reserved.

DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd