a Balatoni Szövetség honlapja

1951-ben születtem Balatonszemesen, Siófokon érettségiztem, majd 1977-ben végeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán.
1977 óta élek Balatonalmádiban, ahol rajztanárként és iskolaigazgatóként dolgoztam a Györgyi Dénes Általános iskolában.
1984-ben barátaimmal megalakítottuk a máig működő Ajkai Grafikai Műhelyt, ahol elsősorban a rézkarckészítés hagyományos eljárásait gyakoroljuk.
1994-ben lettem tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, mint képgrafikus.
 Már a főiskola utolsó évében is csoportos kiállításon szerepeltek munkáim, azóta országszerte és külföldön sok csoportos és egyéni kiállításon voltak láthatók rajzaim, nyomataim.
Elsősorban rézkarcokat, metszetek és szerigráfiákat készítek, de a Macskamesék című sorozat például (amely több mint 80 darabból áll) pasztellel és színes ceruzával készült.
Az elmúlt évtizedek alatt több díjat is kaptam, köztük  2012-ben az Ajkai Tárlat fő díját érdemelték ki munkáim.
Az alkotó munka mellett sok kiállítást rendeztem, nyitottam meg, egyik létrehozója és művészeti vezetője vagyok a Balatonalmádi vasúti aluljáróban immáron a 9. kiállításnál tartó VasútARTjáró nevű kiállítóhelynek.

Elérhetőségek:  Fábián László Balatonalmádi, Kölcsey F. u. 11. 8220
                                                      Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
                                                      +36 20 377 2157

A FÁBIÁNI MACSKÁK

A fábiáni macskák első látásra mind egyformák. Félháttal ülnek nekünk, abban a jellegzetes, figyelő macskapózban, ahogyan legjobban szeretik szemlélni a világot: kackiás bajusszal, ugrásra (vagy, ha az élet úgy hozza, alvásra, dorombolásra, lefetyelésre) készen.
A fábiáni macskák mégis mind egyéniségek – közös bennük csak az alkotójuk meg a tartásuk. De mindegyiknek megvan a maga külön története, jelleme, világnézete. A fábiáni macskák nagy súlyt helyeznek rá, hogy megértsék a köröttünk lévő világot – pedig ez náluk rátartibb élőlényeknek se mindig sikerül. Ők mindenesetre nem sajnálják az időt a megértésre: ülnek és gondolkodnak, a világ végezetéig, ha kell. Az egyikük például azon töri a macskafejét, hogy a Kelént vagy a Helkát látja-e közeledni.
A fábiáni macskák ugyanis erősen Balaton-közeliek: többségük ott ténfereg a nagy víz partján. De azoknak is, akik nem jutnak el a partig, elég nagy a térigényük. A szabadságigényük, ha megengedünk magunknak ennyi antropomorfizmust.
A fábiáni macskáktól nem idegen a humorérzék: gyanítom, a szülőatyjuktól örökölték. Így aztán jobbnál jobb címeket kapnak, kedvencem, amelyben Petrovicsék macskái (mert akad olyan eset, hogy a macskák megkettőződnek) Petőfi távozását figyelik. Petőfi, mondanom sem kell, már nem látszik a rajzon. Távozott..
A fábiáni macskák Fábián László grafikusművészművész tündéri, játékos, bölcs grafikáiban (amelyeket aztán ravasz technikákkal dolgozott papírra) öltöttek testet, s remek meséik mindent elmondanak a világról és rólunk, macskabarátokról, macskaellenségekről.

Egereknek azért nem ajánlanám.
Jolsvai András
168 óra 2012 március